– Jó mérnökké válni nehéz, alkotóvá válni emberfeletti küldetés – idézte a Mérnökmisszió mottóját köszöntőjében Veres Sándor. A Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka felidézte a tavaly januári tragédiát, amikor leégett a Ráday utcai kollégium épülete, a tűzben pedig életét vesztette egy családapa. A főgondnok hiszi, nem telik el úgy nap, hogy ne imádkozna valaki a hátrahagyott családért. – Ugyanakkor emberként és mérnökként is öröm van bennem, hogy a pusztulás után jöhet az építés – fogalmazott Veres Sándor.

AZ ÚR SZOLGÁJA NE VISZÁLYKODJÉK

– Elkezdődött – folytatta beszédét a főgondnok, megemlítve azt a tényt, hogy a kollégium épületének egy részét már elbontották, miután a statikai vizsgálatok után nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet felújítani az épületet a tűzvészben elszenvedett szerkezeti károk miatt. – Ezzel együtt elkezdődött az a küzdelem is, amely egész életünket végigkíséri, és ebben a küzdelemben már a kezdetekkor megtapasztaltuk Istenünk segítségét, támogatását, támaszát.

Veres Sándor felidézte azt is, amikor a IX. kerületi önkormányzat vezetőségétől némi kedvezményt szerettek volna kijárni a közterületfoglalási díjból.

– Akkor sok buta támadás ért bennünket, nehéz volt józannak maradni – árulta el, majd megköszönte mérnöktársainak, hogy támogatták, például átküldték neki az arra a napra szóló igeszakaszt, amely így szólt: „Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.” (2Tim 2,22–26)