Sokféle kép él bennünk Jézusról. Vannak, akik kisbabaként látják őt a jászolban. Vannak, akik nagy tanítóként, áldott orvosként, pásztorként, lánglelkű szónokként tekintenek rá. Ezek a megjelenései is tanulságosak lehetnek. De van a Messiásnak olyan képe, amely felülmúlja ezeket. Sehol sem látjuk őt olyan tisztán, mint a kereszten. Sehol sem szemlélhetjük úgy megnyilvánuló istenemberségét, mint ott. Sehol sem teljesíti be olyan tökéletesen a küldetését, mint a kereszten. Ott, szenvedésében nyilvánul meg a legteljesebben hibátlan bárány volta. Énünk a legmélyebb megpróbáltatásunk idején nyilvánul meg a legigazabban.

A próbatételek feltárják a jellemet. A szerencsétlenség felfedi az erényt – vagy annak hiányát. És minél nagyobb a baj, és minél súlyosabbak a viszontagságok, annál tisztábban derül ki, milyenek vagyunk. Hitünk megélésekor ez azért is fontos, mert a szenvedésben is követjük őt. Péter így írja: „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.”

Keresztyénnek lenni szenvedést is jelent. Ez nem a hívő élet teljes igazsága, de része annak. Pedig általában azt várjuk Istentől, hogy oldja meg problémáinkat, javítsa énképünket, tegyen boldog, harmonikus emberré. És igaz, hogy a mi Urunk azt mondta: „Azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10b) A Szentírás arra is utasít bennünket, hogy mindenkor örvendjünk. De ez a bőség és az öröm sohasem választható el attól az igazságtól, hogy keresztyénnek lenni annyi, mint szenvedni. Az Apostoli Hitvallás egy szóban foglalja össze Jézus életét: „szenvedett”. Miért szenvedett Jézus? Péter szerint értünk. Mivel Jézus kínhalált halt a kereszten, helyettünk, most bocsánatot nyerhetünk bűneinkre. Ha igazán megértjük, mit tett értünk, csak hálásak lehetünk.