A Kunhegyesi Református Egyházközség április utolsó hétvégéjén sporteseménnyel csatlakozott az egységnapi programokhoz, meghívta a református lelkészek labdarúgó-válogatottját. A meccs előtt Váradi László lelkipásztor mutatta be az 1848-ban birtokba vett kéttornyú, ötezer személyes, kettős karzatú templomot, valamint a gyülekezetet.

A templomban a Nagykunsági Református Egyházmegye lelkészi főjegyzője, Szabó Konrád Sándor tartott áhítatott, Pál apostol korinthusbeliekhez írt első levele ezen és ezt követő Igéivel készítette a lelkeket a mérkőzésre: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.”

Aki sportol, erősebb a barátságban, kitartóbb, jobb az együttműködésben, megtanul küzdeni az életért. Két saját példát is említve hozzátette, növeli a szenvedés elfogadását is. Keresztyén életünkben sokszor hiányzik belőlünk a magabiztosság. Márpedig a magabiztosság kitartást is jelent: amikor sportolunk, századjára is megpróbáljuk, bebizonyítjuk magunknak, milyen jó, hogy képesek vagyunk valamire – akár a kábítószer vagy alkohol helyett.

A sport boldogsághormont termel. Formálhatja református Krisztus-képünk kialakítását is – összegezte igemagyarázatát Szabó Konrád Sándor. Az erőnléttel a palástot futballmezre cserélő lelkészeknek nem volt gondja. A kunhegyesi sportpályát is megöntöző péntek délutáni vihar után gólzáporos mérkőzést játszottak a Kunhegyesi Öregfiúk csapatával. Sütő Zsolt játékvezető sípjelére a kezdőrúgást Szabó Konrád Sándor végezte el.

A lelkészválogatott menedzsere, Mácsodi Ferenc felhívására felvidéki, tiszáninneni, tiszántúli, dunamelléki és dunántúli egyházközségekből jelentkeztek református lelkészek a találkozóra. A játékban nagy volt a különbség, a hazaiak berúgták a helyzeteket, míg a lelkészcsapatból hiányzott az összeszokottság… De a mérkőzés után a vendéglátó Siloám étteremben elköltött birkapörköltös vacsora még inkább összekovácsolta a csapatokat.

A szerző a lelkészválogatott tudósítója