Sokszor mintha csak statiszták lennénk a saját életünkben, Urunk! A feladatok, az elvárások, a próbatételek nap nap utáni dömpingjében lassan elvesztjük az önmagunkkal való felelős kapcsolatunkat: ki dönt az én életemben, ki mondja meg, merre menjek, mit válasszak? A válasz gyakran ez: nem tudom, de mintha nem én… Uram, lehetetlen, hogy mindezekhez ne legyen közünk, hogy mások – akár ugyanolyan talajvesztettek – hassanak, határozzanak meg minket, vagy személytelen erőknek legyünk kiszolgáltatva! Urunk, hisszük, hogy Igéd ebben is tükröt tart elénk: „…sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.” Adj erőt, hogy ezt az egyet tisztán lássuk, és minden más feladatunk csak ebből az egyből fakadjon!

Ámen!