Neked van testvéred? Ha igen, hányan vagytok? És unokatestvéreid? Ha összefogtok a rokon gyerekekkel, vajon ki tudtok-e tenni tizenegy főt, egy egész focicsapatot? Képzeld el, Izráelben élt egy férfi, Isai, akinek nyolc fia volt, meg két lánya. Az már majdnem egy focicsapat! Persze nem fociztak, mert akkoriban ezt a sportot még nem ismerték.

Isai Betlehemben lakott, és egyszer Sámuel meglátogatta a várost. Nagy megtiszteltetés volt ez! De még mekkora! Mert Sámuel Isten prófétája volt, aki az Úr üzenetét közvetítette az embereknek. Emlékszel rá? Ő volt az a kisfiú, akiért annyit imádkozott az édesanyja, Anna. Aki Silóban, a szentélyben nőtt fel Éli főpap mellett.

Sámuel egész életében Istent szolgálta, mindenben őt követte. Úgyhogy Isten parancsára ő volt az, aki kiválasztotta Izráel első királyát, Sault. Kezdetben jó király volt Saul, követte Isten parancsait. De aztán a fejébe szállt a dicsőség meg a hatalom. Úgyhogy Isten új királyt akart választani. Ezért küldte el Betlehembe Sámuelt. De nem rontott ajtóstul a házba. Azt mondta, áldozatot akar bemutatni az Úrnak, és az áldozati vacsorára szeretné meghívni Isait is, a fiaival együtt. Ez aztán a megtiszteltetés! Isai szép sorban odavezette a fiait Sámuelhez. Amikor az elsőt, Elíábot meglátta Sámuel, felragyogott a szeme: – De jó kiállású legény ez! Magas is, izmos is! Biztosan őt választja Isten.

De az Úr ezt mondta Sámuelnek: – Ne tekints a megjelenésére, sem termetes növésére, mert én mást választok. Nem az a fontos, amit látsz. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. Sámuel bólintott, mert mint mindig, most is teljesen igaza volt az Úrnak. Ekkor Abínádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé. De őt sem választotta az Úr. És Sammát sem, meg a többieket sem. Pedig hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé.

– Nem őket választotta az Úr – mondta Sámuel, majd megkérdezte: – Itt van az összes fiad? Isai a fejét vakarta. Fogalma sem volt, mit akarhat Sámuel. De azért becsülettel válaszolt. – Hátravan még a legkisebb, de ő éppen a juhokat őrzi. Mert ugye azokra is vigyázni kell valakinek.

– Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert nem ülünk le nélküle Isai azonnal Dávidért küldött. És amikor Sámuel meglátta az ifjú Dávidot, sejtette már, hogy ő lesz Izráel új királya. Mert Dávid arca pirospozsgás volt, a szeme pedig úgy ragyogott, mint a napsugár. – Ő lesz az! Biztosan ő! – ujjongott magában. És valóban, hamarosan meghallotta az Úr hangját:

– Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajosszarut, és testvérei körében fölkente a fiút. Mert akkoriban nem volt koronázás, hanem szent olajjal kenték fel Izráel uralkodóját. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt ( 1Sám 16,6–13).

Az Úr segítségével győzte le Dávid Góliátot, és lett azután a választott nép legnagyobb királya.