Mire vállalkozik az, aki úgy dönt, presbiterséget vállal?

A missziói parancs fokozottan érvényes a presbiterekre. Gyülekezeteink anyagi és lelki sáfárjaiként közösségeink életét meghatározó döntések egész sorát kell meghozniuk, felelősen vállalva a saját véleményüket. Ezenfelül mindenkinek a maga talentuma szerint kell szolgálnia Istennek.

Ez azonban nem csupán az elvégzendő feladatból áll – annak mindig őrá kell mutatnia. Ezért már a tisztségre jelöléskor is olyan hívő embereket kell keresnünk, akik a példájukkal képesek előttünk járni.

Miként segíti az MRPSZ a tagjai munkáját?

Mi a presbitereket a saját munkájukban szeretnénk megerősíteni, nem pedig elvonni őket attól, amire a gyülekezetükben vállalkoztak. Ehhez tudunk releváns ismereteket átadni, illetve lelki támogatást nyújtani a különféle konferenciákon, körleveleken és médiumokon keresztül. Célunk, hogy minden presbiter érezze: nincs egyedül a szolgálatában.

Miért hálás, amit a szövetséggel együtt értek el?

Az élő Ige évének adventjében ötvenöt videóból álló bizonyságtétel-sorozatot állítottunk össze az Életté lett Ige projektünk keretében. Megújított folyóiratunk, a Presbiter küllemével és lelki tartalmával egyaránt alkalmas olvasóinak bátorítására és építésére. Tavaszi és őszi konferenciáinkon harmadik éve foglalkozunk a misszió és a református kegyesség mindig aktuális kérdéseivel, meghívott előadókkal. Emellett a kezdetektől felkaroltuk Esztergály Előd Gábor gyülekezetdiagnosztikai projektjét, amely segítséget nyújt egyházi közösségeink helyzetének kiértékelésében.

Milyen terveik vannak?

Az egyik álmunk, hogy egy tárban összegyűjtve eljuttassuk a presbiterekhez a szolgálatukat elmélyítő különféle jól működő gyakorlatokat és kezdeményezéseket. Ilyen például a Szentírás Szövetség Keresztkérdések nevű sorozata.

További vágyunk, hogy előmozdítsuk a lelkipásztorok és a presbiterek közötti összehangolt munka hatékonyságát, a közös teherhordozást Krisztus egyházának építésében. Emellett szeretnénk fórumot teremteni az adakozásról való együtt gondolkodásnak, igei tanítást adva ebben a kérdésben is.

Lát-e a környezetében olyan példákat, ahol tetten érhető a református testvériség ereje és összefogása?

Üzemeltetőként a balatonfüredi Siloám Református Missziói Otthonban egyházunk legszebb arcát tapasztalhatom meg. Bármilyen – jellemzően egyházkerületi – gondnoki, nőszövetségi vagy presbiteri rendezvényen az első keresztyénekhez hasonló élet-, ima- és örömközösséget élhetünk át. Ez a szeretetkapcsolat felébreszti bennünk a vágyat, hogy saját gyülekezetünk hétköznapjaiba is átcsempésszük ezt a krisztusi lelkületet. Nagyobb szabású alkalmaink: a Csillagpont vagy a dunántúli REND fesztivál, a különféle ifjúsági táborok mindemellett azt is megmutatják, hogy összefogással milyen sokszínű művészeti és egyéb programok megvalósítására vagyunk képesek. Ezeken meg tudjuk szólítani a fiatalabb generációkat is.

Ha egy gondolata eljuthatna minden presbitertársához, mit üzenne nekik?

Feltámadott! – és előttünk megy életünk útján. Amikor a felhőktől nem látjuk a napot, adjon erőt megállni a mindennapokban, hogy feltámadott, megváltó Krisztusunk van! Így emeljük fel a fejünket Isten kisebb és nagyobb csodáira, és ez indítson bennünket arra, hogy mindezt másokkal is megosszuk!