Hogy indult az év Kárpátalján?

Hálásak vagyunk azért, amiért Isten megőrzött bennünket az elmúlt évben, miközben számtalanszor hallottuk a légiriadó megszokhatatlan, hihetetlen hangját. Január elsején hálát adtunk a megtartatásért, a próbákhoz kapott erőért és minden vigasztalásért, támogatásért, amellyel a testvéri közösségek bátorítottak, segítették az életünket. Az idei évre előretekintve nem tudjuk, mi vár ránk, mindig jobbat remélünk, mint ami volt, annak ellenére, hogy bár pesszimistán hangzik, de igaz: az elmúlt években mindig rosszabb lett. Most mégsem a tapasztalatokra és a világ helyzetének alakulására tekintünk, hanem azokra az ígéretekre, amelyeket Istentől kaptunk. Ezért ennek az évnek még több reménnyel, bizakodással kezdtünk neki. Öröm volt látni, hogy bár hétközre esett, szép számmal vettek részt az újévi istentiszteleten a gyülekezeti tagjaink, holott általában az óév búcsúztatója „telt házas”, az újévire kevesebben jönnek. A kárpátaljai gyülekezetekben viszont felkeltek az emberek és eljöttek, Isten előtt megállva indult 2025. Oltalmat, védelmet kértünk imádságainkban, és vezetést, áldást idénre is. Még a kántorok is olyan reményteljes, biztató énekeket választottak az istentiszteletünkön… Számomra jó kezdés, jó indulás volt az első istentisztelet, az első találkozás ebben az évben, és az is, hogy az embereknek fontos volt imádsággal, Istenre figyeléssel, Isten vezetését kérve indítani az esztendőt.

Tavaly a megújulás éve volt a Kárpátaljai Református Egyházban. Hogyan összegezné azt?

A háború éveitől kezdve minden esztendőnek vezérigét és tematikát választunk. Az első évben, 2022-ben azt fogalmaztuk meg, mennyire hálás a népünk, 2023-ban pedig azt, hogy mennyire volt reménységben gazdag az egyházunk, a gyülekezeteink, a tagjaik élete. A megújulás nem épületekben vagy autópálya-kilométerekben nyilvánult meg, hanem a megtartatásban. Ahogyan Jeremiás is mondja, a mi reménységünk is megéledt, mert az Isten kegyelme megújít minden reggel. Megtartattunk annak ellenére, hogy több rakétatámadás elérte Kárpátalját, amelyekben azonban senki sem sérült meg. Ez a kegyelemnek, a mi megtartatásunknak látványos jele. Közben dolgoztunk a családi kapcsolatok megerősítésén is, visszatekintve úgy látom, sikerrel. Ezeket a kapcsolatokat rengeteg támadás éri a háború, a távolság miatt, nem tudunk együtt születésnapot ünnepelni vagy végtisztességet tenni, meggyászolni halottainkat. Tavasszal, a természet megújulásának idején számos gyülekezetben igyekeztünk vetőmagot adni az embereknek a kis háztáji kertjük bevetéséhez. Ennek fontos a lélektani oldala is, mert ha az embernek rendben van a kertje, elültette a magocskákat, akkor azzal törődik, gondozza őket, reménnyel tekint a jövőbe. Törekedtünk arra is, hogy a megújulás évében a megszokottat leporoljuk, megtisztítsuk, hogy újra örülni tudjunk neki. Mert hozzászoktunk, hogy vannak kapcsolataink, barátaink, templomunk, iskolánk – és milyen jó is, hogy vannak. Tekinthetjük úgy is, hogy minden nap ajándék, azzal együtt, amivel élhetünk aznap. Jó volt megtapasztani a sok újragondolás, a sok teher és csalódás között, hogy az Isten nem változik.

A 2025-ös esztendő a szolgálat éve a Kárpátaljai Református Egyházban, vezérigéjét a 100. zsoltárból választották: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!” Hogyan kapcsolódik ez a megújulás évéhez?

Nem lehet öncélú a megújulás, főleg ha az egyházról: a hitéletről, a közösségekről van szó. Annak ugyanis mindig van következménye is. Erre gondoltunk, és ezért imádkozott a Missziói Bizottság: a közösség megújult erővel, lendülettel ne magának, hanem mások hasznára, Isten dicsőségére legyen, ezért lett 2025 a szolgálat éve. A századik zsoltár a hálaadás évében is vezérigénk volt, meg is tanulta énekelni minden kárpátaljai gyülekezet, most a második versére, a szolgálatra tettük a hangsúlyt, így kapcsolódik össze. A közösségek Isten szolgálatába állhatnak, 2025 lehet háborús év, de lehet akár a békéé is. Minden cselekedet, amely Isten dicsőségét hirdeti, szolgálat: arra kell fordítani, ami szükséges, ami megőriz, ami védelmet ad. Szolgálataink között lehetnek bátorítók, biztatók, és lehetnek segítők is, mindez áldozattal jár a mi részünkről, de a másiknak esélyt nyújt a talpon maradásra, a boldogulásra. Kiemelt figyelmet fordítunk majd az életmentésre, lelki értelemben is. A lelkekért való felelősséget az egyháznak viselnie kell, sosem szabad erről megfeledkezni, bármi vesz is körül bennünket. A lélekmentés üzenetének ott kell lennie a szívünkben, szolgálatunknak erre kell összpontosítania. Ezzel valóban életeket is menthetünk, például úgy, hogy betegeknek segítünk, vagy egy műtét költségeihez járulunk hozzá közösségként, de intézmények fenntartásával is: Kárpátalján több szociális konyhát üzemeltetünk, és önkéntes tűzoltóságot is szerveztünk. Bár szerteágazó az egyházunk működési területe, mégsem szolgáltató cég szeretnénk lenni, hanem Isten tettre kész népe itt, Kárpátalján.