Számomra a böjt olyan időszaka az évnek, amikor jobban figyelek arra, hogy több időt töltsek belső utazásokkal. Különleges és kívülről láthatatlan ösvények ezek. Elindulok a lelkem számomra is megismerhető és felfedezhető mélységei felé, ami során nemegyszer felveszek egy-egy „követ”, mint ahogyan azt a hegyekben szoktam tenni, és megcsodálom. Ezekben a napokban olyan „kő” akadt a kezembe, amelyre ez volt írva: tisztánlátás. Ez aprócska, első ránézésre teljesen jelentéktelennek tűnhet, szinte csak kavics, mégis lényegessé vált most a számomra. Nincs olyan nap, amikor ne érezném ennek hiányos voltát a gondolataimban és a terveimben.

Tisztánlátás... A felelős értelem és a kereső lélek örök vágya. Enélkül könnyen eltéved az élet, és elhatalmasodik rajta a gondolat, hogy jobb a zavarosban... Az eddiginél ziláltabb és homályosabb világban élünk.

Azt tapasztalom egyre több olyan közösségben, ahová mostanában eljutok, hogy félelem és bizonytalanság kezd úrrá lenni rajtuk – és persze rajtam is. Ezekben a napokban egyre többet halljuk mondogatni: „béke, béke”, de a másik oldalon éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Nem tudunk eligazodni a szavak dzsungelében vagy éppen a jelentésüket és mélységüket vesztett értékek sivatagjában. Válságban vagyunk, és most nem a pénztárcánkra gondolok, hanem a lelkünkre. Egyre távolabb kerülünk egymástól, és mintha ezt „valaki” szándékosan munkálná is.

Mi lehet a megoldás arra, hogy tisztábban lássuk és értsük a körülöttünk lévő világot, a változásokat, az élethelyzeteket, az embereket? A lehető legközelebb kell tudni menni emberekhez, életekhez, történésekhez, hogy tisztábban és valóságosabban lássuk őket. Ez tudatos odafordulást, bátorságot igényel, és kilépést a komfortzónánkból. Egyszerűbb és biztonságosabb tisztes távolságból figyelni és szemlélni az eseményeket, majd inkább vállalni a jó-rossz következtetéseink eredményét. Ezzel most már nem akarok megelégedni, és így önmagamat is becsapni. Ekkor kinyílik a Bibliám, és A példabeszédek könyvében ezt olvasom: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,5–6)