Megkeresni azt, akinek segítségre van szüksége
Talán elképzelni is nehéz, milyen lehet az élet egy fenyőerdő kellős közepén, mindentől és mindenkitől kilométerekre távol, elkülönülve és egyedül. A zajos világban, pláne a nagyvárosokban élők számára első hallásra talán még vonzónak is tűnhet a csend és a nyugalom, pedig a tanyasi élet nem feltétlenül egyenlő ezekkel: sokszor elzártságot, küzdelmeket és kilátástalanságot jelent. A Debrecen melletti Nagycsere-Haláp tanyavilágába látogattunk, ahol a gyülekezettel összefogva meleg étellel és adományokkal segített a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ).
Ahogyan Hajdú-Bihar vármegye székhelyétől Vámospércs felé vesszük az irányt, néhány perc alatt elérünk a hivatalosan Debrecenhez tartozó Nagycsere és Haláp településrészekre. Étterem, lovaspálya és még egy állatsimogató-farm mellett is elhaladunk, többnyire rendezett porták szegélyezik az utat.
Mintegy kétezren élnek a nagycsere-halápi tanyavilágban, sokaknak ez a városhoz közeli, mégis nyugodt, lassú, természetbarát életet jelenti. De az éremnek itt is két oldala van. Ha csak keresztülhajtunk a településrészen, nem látjuk a fáktól a teljes valóságot: az erdőkbe vezető hepehupás földutak végén víz- és gázszolgáltatás nélküli házak, lakókonténerek és egyéb ingatlanok tűnnek elő, amelyekben nehéz anyagi helyzetben lévő családok és idős testvérek laknak életvitelszerűen.
Róluk gondoskodnak nap mint nap a Debrecen-Nagycsere-Halápi Református Missziói Egyházközség tanyagondokai: egészségügyi intézményekbe vagy orvosi vizsgálatra szállításban, gyógyszerek kiváltásában, bevásárlásban vagy akár a vasárnapi istentiszteletre való eljutásban segítenek a hozzájuk tartozó mintegy kétszázötven rászorulónak.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!