Malakiás fenyegető jövendölése (Mal 1,1) zárja a prófétai könyvek sorát. A talányos nevű prófétáról nem sok konkrétumot tudunk, üzenete a babiloni fogság után hazatérő Izráelnek szól, és nyitja meg az egészen az Újszövetségig vezető utat. Neve jelentése: küldöttem, követem. A Seregek Ura ezt mondta: „Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már!” (Mal 3,1) A nagy próféta, Illés újbóli eljövetelét is megjövendöli, aki Keresztelő János előképe: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.” (Mal 3,23–24).

Malakiás könyve szenvedélyes hangvételű: a szívében, elköteleződésében, viszonyulásában gyengülő, megfáradó, megfásuló, hűtlen népet szenvedélyesen szereti az Úr, és szenvedéllyel küzd érte, hatni akar szívére. Üzemeltetik az istentiszteletet, de áldozataik nem csupán a törvényben foglaltaknak nem felelnek meg, hanem arról is árulkodnak, hogy elveszett a belső igény, ma azt mondanánk: kihűlőfélben van a hit, fél szívvel szolgálnak. Nem csupán az áldozat tisztátalan, hanem a szándék is. A papok sem teljesítik feladatukat, habár ,a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő” (Mal 2,7). Az áldás átokra fordul, és ekkor fogalmazza meg az Úr a szokatlan keménységű, izzó ítéletet: „szemetet szórok arcotokba, ünnepeitek szemetjét, és kihordanak benneteket a szemétre.” (Mal 2,3) A megtartó Isten tetteit hirdető ünnepek lesznek vesztetekké. A húsvét, az ünnepek ünnepe után őszinte szívvel gondoljuk végig Malakiás könyvének üzenetét!