Abortusz és eutanázia
Az abortusz és az eutanázia kérdésével a református teológia egészen a közelmúltig egyáltalán nem vagy csak szőrmentén foglalkozott. Ennek magyarázata, hogy (1) a közgondolkodás és a jogi szabályozás összhangban állt az egyház által képviselt meggyőződéssel, azaz semmi nem indokolta valamely sziklaszilárd érvrendszer kidolgozását, illetve (2) az illegálisan végrehajtott és ismertté vált esetek száma nem érte el azt a kritikus szintet, amely felpiszkálta volna az őrállók lelkiismeretét, és alaposabb átgondolásra indította volna őket. Mindez mára alaposan megváltozott.
ABORTUSZ ÉS EUTANÁZIA A SZÁMOK TÜKRÉBEN
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nyilvántartása szerint 2024-ben hatvankétmillió ember vesztette életét, mindemellett hetvenhárommillió abortuszt is végrehajtottak. Az adatsor és annak közlése több szempontból is megdöbbentő.
Egyrészt az utóbbi önmagában is őriási szám, összehasonlítás végett: a második világháború hetvenötmillió áldozatot követelt.
Másrészt ha az összes halálesethez hozzáadjuk az abortuszok számát, kiderül, hogy a maga ötvennégy százalékával nemcsak relatív, hanem abszolút értelemben is az abortusz a vezető halálok.
Harmadrészt a megfogalmazásból nyilvánvalóvá válik, hogy a WHO definíciója szerint az édesanyák méhében fejlődő magzatok még nem emberek. Végső soron ez a gondolat áll az abortuszok számának robbanásszerű emelkedése mögött. Ha ugyanis a magzatok még nem emberek, akkor , eltávolításuk" etikailag ugyanolyan megítélés alá esik, mint egy anyajegy levétele. Az eutanázia vonatkozásában – a téma komplexitása és a WHO statisztikáinak hiánya miatt – nehéz teljes és pontos képet adni.
A téma azért összetett, mert az aktív eutanázia mellett létezik az úgynevezett asszisztált öngyilkosság gyakorlata is, a kettő között csupán annyi a különbség, hogy míg az előbbi esetben az orvos adja be a halálos szert, addig az utóbbi során a páciens teszi meg ugyanezt az orvos jelenlétében és jóváhagyásával. (Az aktív eutanázia Európán belül Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Portugáliában és Spanyolországban, a világ más részein pedig Kanadában, Kolumbiában és Új-Zélandon, az asszisztált öngyilkosság az előbbi országokon tül Európán belül Ausztriában, Finnországban, Németországban, Olaszországban és Svájcban, a világ más részein pedig az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália egyes államaiban és tartományaiban engedélyezett.)
Az egységes statisztikák hiánya miatt pedig az egyes országok hatóságai által kiadott adatokat külön-külön kell felkutatni és öszszesíteni. Annak érdekében, hogy mégis képet kapjunk a gyakorlat jelentőségéről, vegyük Hollandia példáját, ahol 2024-ben az összes halálesetre vonatkoztatva az aktív eutanázia 5.8 százalékkal, az asszisztált öngyilkosság pedig 2,2 százalékkal esett latba.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!