Éneklünk minden istentiszteleten. Cantate vasárnapon talán kicsit többet. Mostanában megjelent hírekben, milyen lelkesen fogadták konzultáción vagy konferencián, amikor kezdésül éneklést választott az előadó vagy levezető. No, azért nem egy egész dicséretet, hanem csupán a 42. zsoltár első versét. Ha ennyi is elég, kell-e nekünk nyolcszáznál is több ének, ilyen vastag énekeskönyv?

Kimondták már a XVIII. században, elég jóval kevesebb ének, mert azokat majd sokkal jobban tudják a hívek, könnyebb kiadni is az énekeskönyvet, meg változtatni is. A zsoltárokat meg jobb volna mind elhagynunk. Egészen az 1870-es évekig mégis megmaradt ugyan Szenci Molnár Albert összes genfi zsoltára, de például a most említett 42. zsoltár hét verséből csak ötöt csillagoztak meg. Ennyit tekintettek épületesen énekelhetőnek. Később az elhagyottakból részben visszafogadtak verseket és zsoltárokat, de amint az említett példa mutatja, ez nem azt jelenti, hogy legalább néha elénekelünk csak egyet is végig. Egészen rövidekkel is megesik, például a 134. zsoltárral, hogy a három versből csak az első hangzik el. Vagy csak a harmadik. Időt takarítunk meg, strófánként egy percet biztosan.