Te mikor vagy igazán boldog? Mikor örülsz úgy igazán, a szíved mélyéből? Ha a szüleiddel vagy? Ha a testvéreddel, barátoddal játszol? Ha a kutyusodat, cicusodat gondozod, vagy a természetben jársz? Ha énekelsz, rajzolsz? Vagy amikor nem várt ajándékot, mondjuk egy szép ruhát kapsz, esetleg valamilyen igazán finom nyalánksághoz jutsz? A boldogság, az öröm az egyik legjobb érzés a világon.

Tudta ezt Jézus is, és ő is nagyon fontosnak tartotta, hogy boldogok legyenek azok, akik őt követik. De ő valami egészen mást értett ezen, mint mi. Nem a szép ruha, ennivaló vagy éppen a szeretteinkkel való együttlét örömére gondolt. Hanem arra a boldogságra, amelyet csak Isten adhat az embernek.

Már rögtön az első boldogmondás nagyon furcsán hangozhat neked. Jézus így szólt a hegyen, ahol köré gyűltek a tanítványai: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” Először biztosan arra gondolsz, hogyan lehet boldog az, aki szegény? Akinek mondjuk nincs ruhája, vagy nincs mit ennie. De Jézus nem erről beszél, hanem arról, hogy lélekben, a szívünkben kell szegényeknek lennünk. Az meg hogyan lehet? Jézus korában sokan voltak, és sajnos ma is, akik nagyratartják magukat. Úgy vélik, őktöbbet érnek, mint a másik ember. Pedig akármilyen gazdagok, akármilyen jó tulajdonságaik vannak, igazán az számít, mennyire szeretik Istent. Jézus arra gondolt, hogyakilelkileg szegény, az nem magában bízik, hanem egyedül Istenben. Annak nincs más , vagyona", csak a hite, az Istenbe vetett bizalma.

A második boldogmondás talán ismerősebb neked: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Biztosan voltál már nagyon szomorú. Annyira, hogy még sírtál is. És mennyire jó volt, amikor anyu vagy apu vagy bárki más megvigasztalt! Sokszor elég egy jó szó, egy simogatás, és már el is felejtjük a bánatunkat. De tudod, ki a legjobb vigasztaló? Maga Isten! Talán emlékszel, már beszéltünk róla, hogy Isten három személyben létezik: ő az Atya, a Fiú és a Szentlélek. És képzeld, a Szentléleknek pont az a feladata, hogy pártfogoljon, tanácsoljon és megvigasztaljon minket.

A harmadik boldogmondás így szól: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Ez is furcsa, ugye? Mert az oviban meg az iskolában inkább azt látjuk, hogy éppen a nagyszájúaké meg a verekedősöké a világ… Ők azok, akik nyomulnak ezerrel, és mindig győzni akarnak. Látszatra valóban így van. De sose felejtsd el, Jézus nem arról beszél, hogy most, máris és azonnal lesz a szelídeké a világ. Hanem hogy ők öröklik a földet. És nem is akármilyen földet, hanem azt a csodálatos világot, amelyet Jézus teremt meg, amikor visszatér.

A negyedik boldogmondás az éhségről és a szomjúságról szól: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” Ezt biztosan ismered, hiszen fogadni mernék, hogy voltál már nagyon éhes vagy szomjas. Ám Jézus itt sem erre gondol, hanem arra, amikor valaki a lelkében „éhes és szomjas”. Amikor annyira vágyik az igazságra, mint te túra után a hűsítő forrásvízre. Mert bizony rengeteg hazugság vesz minket körül. Jézus szava az egyetlen igazság, amelyben mindig bízhatunk. Mert ő azt akarja, hogy boldogok legyünk. Boldogok lélekben, ebben a világban is (Mt5,3–6).