... hív Jézus. Számtalan felszínes információ, futó benyomás, érintőleges találkozás, köszöntés, lényegtelen semmiség éri az embert. Szükségtelen részletekkel teletömi az agyunkat, fárasztja a figyelmünket, s nehéz kivonni magunkat a hatásuk alól. Korunkban túl sok ingernek vagyunk kitéve, és magunknak kell tudatosan válogatnunk, kire és mennyire figyelünk, ki előtt nyitjuk meg magunkat, van-e megőrizni való, gazdagító üzenet. Mikor, ki előtt csöndesedünk el? Simon Péter története a Genezáreti-tó partján másfajta nehézséggel indul. (Luk 5,1 kk) Az ürességgel küzd. Éppen hogy nincs tele a feje, az agya, az üres csónakban az üres hálókat mosogatja a társaival együtt a hiábavaló, meddő éjszaka után. Nem fogtak semmit. Nyilván máskor is előfordult már. Majd legközelebb szerencsésebbek lesznek.

De a semmi megüli az ember lelkét. A hiábavalóság, hogy akart, igyekezett, megtett mindent, mégsem sikerült. Nem csak rajta műlt. Kiábrándít a semmi. Ez amolyan életérzésféle is azok között, akiknek nincs fogódzópontja, se hite. A semmi filozófiája minden korban fölbukkan, minden korosztályt megkísért. Jézus éppen a semmi, a hiány közepén szólítja meg Pétert. Nem sikerei csúcsán, hanem a kudarc idején. Szószéknek kéri a hajóját. Először csak annyit, hogy vigye őt kissé beljebb a parttól, onnan tanítja a népet. A hajó megtelik, már nem üres. Isten hatalma, Isten országának erői szólnak belőle. Azután többet kér Jézus:

„Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (4)

Péter megteszi, noha szakmai szempontból észszerűtlen. Idősebb is volt, tapasztaltabb is a halászatban, ráadásul halálosan fáradt az eredménytelen éjszaka után. Mégis megteszi, mert Jézus mondja. Mélyre evez, és a mélységben találkozik vele. Mélység kell Isten csodáinak megismeréséhez. Mi a biztonságos partközelben, sekély vizek mentén szeretünk evezni, halászni. Jézus félelmetes mélységeket tár fel, mert ismer, és azt akarja, hogy mi is megismerjük magunkat, fedezzük fel új lehetőségeinket. Benne és vele bűnös és alkalmatlan voltunkat is, ugyanakkor a hallatlan változások világát, ahol a lehetetlen lehetségessé válik.

Amíg csak a felszínen szörfözünk, a dolgok, jelenségek, kapcsolatok és találkozások felületén, addig nincs változás. Üres marad a csónak, és lassítani kell, hogy el ne sodorjanak mindenféle áramlatok. A hatalmas fogás, a csoda félelmetes, menekülésre késztet. Jézus biztat: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (10) Péter élete a mélységben kezdődött el. De sokszor kell még figyelmeztetni őt, hogy ne maradjon a sekély vizeken.