Jézus Názáretben bement a zsinagógába, ahol kérték, hogy olvasson fel Ézsaiás könyvéből. Ő a 61. rész elejét olvasta fel: „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy […] szabadulást hirdessek a foglyoknak […]. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét…” Erre válaszolva mondja: ez most teljesedett be a fületek hallatára (Lk 4,21). Jézus életében sorra teljesedtek be az ószövetségi ígéretek, itt a legnagyobbról van szó: benne eljön a megígért szabadító, ahogy a 394. dicséret mondja: „Megmondottad volt még kezdetben / A legelső emberpárnak, / Hogy ők a szomorú esetben / Mindörökké nem maradnak: / Küldesz vigasztalót, / Ő magvukból valót…”

Születésének és szenvedésének leírásában sok részletet találunk, ahol egy-egy ígéret teljesedett be. Máté többször meg is jegyzi: azért lett ez, hogy beteljesedjen, ami meg van írva. Jézus kortársai, első tanítványai ezek által nyertek bizonyságot. Jézus maga is adott ígéreteket a követőinek. „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?” (Jn 14,1–2) „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).

Később így szól az apostoli intelem: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!” (Zsid 12,1) Minket nem csak a bizonyságok, de az ígéretek fellege is körülvesz. A januári imahéten imádkozzunk, hogy Isten gyermekei mindenütt maradjanak hűségesek Jézushoz, ígéreteiben bízva!