Hogyan találkozott először a hit kérdéseivel?

Néhány hónapos koromban megkereszteltek, ezután viszont sokáig nem volt közöm a valláshoz. Éltem az átlagos világi ember életét, néha kaptam kisebb-nagyobb pofonokat, de nem éreztem, hogy szükségem volna bármi pluszra. Mindig is közel állt hozzám az autózás, tizennyolc éves koromtól kezdve egymás után megszereztem a különféle jogosítványokat. Nemzetközi buszvezetés után huszonöt éven keresztül egy kis magánvállalkozásnál dolgoztam kamionsofőrként. Idővel belesodródtam a fuvarozással járó üzelmekbe, de mindig is makacs voltam, nem törődtem a figyelmeztető jelekkel. Ez odáig fajult, hogy én is eljutottam a Jézus példázatában szereplő tékozló fiúhoz hasonlóan a „disznók vályújáig”. Isten nem tudott formálni szép szavakkal, ezért eltört, megállított. A Hit Gyülekezetébe járó nővéremtől kaptam egy Bibliát. Beleolvastam, de ekkor még csupán egy vastag könyvet láttam benne, nem érdekelt, miről szól. Később megismerkedtem az első feleségemmel, egy katolikus nővel. Mivel egyszer már elvált, a saját egyháza nem adhatta össze egy másik férfival. Ezért elmentünk az óbudai református gyülekezethez, ahol viszont az volt a házasságkötés feltétele, hogy legalább egyikünk református legyen. A párom úgy döntött, konfirmálni fog, és elkezdett járni a felkészítő alkalmakra. Elkísértem a tanfolyamra, de csak hátul ültem a sarokban. A lelkész, Somogyi László olyan szemléletes, egyszerű, a mindennapi életből vett hasonlatokkal magyarázta a hit kérdéseit, hogy ennek hatására én is elkezdtem gondolkozni a világ kezdetéről, a dolgok értelméről, saját helyemről a világban. A lelkipásztor biztatására végül én is konfirmáltam, így lettem református.

Milyen változásokat hozott az életében a megtérése?

Ahogyan egyre inkább megismertem Istent és az ő akaratát, annál jobban zavart az az élethelyzet, amely a munkámban és a magánéletemben volt. Egy idő után hatalmas belső feszültséget okozott számomra, hogy olyan tisztességtelen dolgokra, hazugságokra kényszerített a fuvarozás, amelyek összeegyeztethetetlenek a keresztyén meggyőződésemmel. Mégis, együtt kellett élnem ezzel. Különben elveszítettem volna a munkám – ezt családfenntartóként nem tehettem meg. Sajnos a feleségem egyre súlyosbodó mentális betegségekkel élt, megtagadta a Biblia tanításán alapuló életet, megsértette a házasságunk kötelékét. Végül mind a családomban, mind a hivatásomban megoldást adott a Szentlélek: válásom után a békásmegyeri gyülekezetben megismerkedtem második feleségemmel, akivel hitben is társra találtunk egymásban. A munkámmal kapcsolatos lelki vívódás is véget ért, mikor egy gyülekezeti tagunk gondnoki munkát ajánlott nekem a Baár–Madas Református Gimnáziumban. Nagyon hiányzik, hogy vezessek, de abból semmi sem, ami ezzel együtt járt. Azóta sokkal kiszámíthatóbb, rendezettebb az életem, az Istennel való kapcsolatom is harmonikusabbá vált. Nem vagyok tökéletes, az Úr a mai napig formál engem, a hibáimmal együtt.

Presbiterként milyen szolgálatokat végez a gyülekezetében?

Lassan tíz éve felelek az istentiszteletek hangosításáért, ezenkívül minden olyan feladatot elvégzek, amely fizikai munkát igényel. Sokáig a templom túloldalán fekvő hegyoldalban laktam, így a közelség miatt is hamar oda tudtam érni, ha bármit segíteni kellett, legyen az hólapátolás vagy csőtörés elhárítása.

Van olyan bibliai részlet, amely meghatározó a személyes hite szempontjából?

A zsidókhoz írt levél 13,5 volt az az igevers, amely elsőként kényszerített, hogy átértelmezzem, ami addig történt velem: „Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: »Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.«” Ekkor értettem meg, hogy nem a véletlen műve volt, ami a megtérésem előtt történt velem, mert Isten mindvégig ott volt mellettem, sőt egy hitetlen embert használt fel arra, hogy közel vonjon magához. Elhittem, hogy már születésem előtt kiválasztott az örök életre. Már a bűnös múltam idején is folyamatosan figyelmeztetett, hogy nem jó úton járok. Aztán egy ponton megállított, attól kezdve pedig nem engedett el, biztos kötelékkel tart magánál.