Kötődések – ezt a címet adták az idei összejövetelnek. A beteg kötődik az orvoshoz, az ápolóhoz, a kórházlelkészhez, a beteglátogatóhoz, de azt kell megmutatnunk – emelte ki Mikesi Károly nyugalmazott kórházlelkész –, miként kötődjenek Jézushoz. A harmincnyolc éve béna történetét idézte János evangéliumából: mint mondta, nem volt embere, hogy beemelje őt a gyógyító vízbe. Ha azonban Jézusé az első és az utolsó szó az életünkben, akkor hozzá fordulhatunk bármikor.

Nekünk az a küldetésünk – folytatta –, hogy embere legyünk annak, akinek nincs, tudjunk és tanuljunk a betegágy mellett hallgatni, mert a hallgatás művészet. Azt vigyük közel a szenvedőhöz, ahogyan Isten szeret bennünket! Megerősíteni a beteg Isten-kapcsolatát – amint többen is hangsúlyozták megnyilatkozásaikban –, ez a legszentebb célja ennek a missziónak. A legnagyobb szenvedések mutatják meg az erejüket, és a legnagyobb mélységekben tárul fel, kik vagyunk mi, mindnyájan valójában.