Vigasztalás az örök élet üzenetével

Előfizetek

Hogyan vigasztaljuk az élet és halál mezsgyéjére érkezett hívek szeretteit? Mit emeljünk ki Jézus tanításai közül a koporsó mellett megállni kényszerülő családtagoknak? Mennyire fogékonyak ebben a sérülékeny lelki állapotban az örök élet megnyugtató üzenetére? Ezeket a kérdéseket a lélek pásztorai gyakran felteszik maguknak hivatásuk gyakorlása folyamán. Miként vélekedik erről a leendő lelkészeket oktató teológiai tanár és lelkipásztor felesége? Gaál Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Missziói és Felekezettudományi Tanszékének vezetője, egyetemi docens, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese és Gaál Sándorné, a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség lelkipásztora három évtizede szolgálja az Urat és a gondjaikra bízott közösségeket. Az egyik legnagyobb feladat, egyben valódi küldetés megtalálni azokat a szavakat, amelyek közvetítenek Isten és ember között.

Többször hirdeti egy héten a test feltámadását és az örök életet a ravatal mellett a lelkész házaspár. Egyetemi tanulmányaik idején és a Hollandiában töltött esztendő alatt készültek fel az igei üzenet átadására. A szolgálatuk alatti több száz temetésen szembesültek azzal, mennyire különbözően fogadják a gyászolók a halál megmásíthatatlan valóságát. Vajon léteznek ilyenkor megfelelő mondatok?

PROTOKOLL NINCS, LEHAJLÁS IGEN

A gyászban átélt fájdalom nem a hitetlenség jele! – szögezi le elöljáróban az esperes.

– A hozzátartozók viselkedésétől függ, milyen módon közelítünk a halálesethez. Vannak, akik el- és bezárkóznak: egyedül akarják végigjárni a gyász természetes útját. Ők majd a hétköznapjaikban keresnek vigasztalást. Nekünk mindig az egyház igaz tanítását kell átadnunk. Isten nem adott erre pontos, általánosan alkalmazható útmutatást, így mi sem tudunk olyan „receptet” ajánlani a leendő szolgatársaknak, amit csak úgy elő lehet húzni, ha temetésre készülnek. Másként szembesülnek a halállal az emberek a neveltetésüktől, a hitüktől, sőt még a hangulatuktól függően is.

Gaál Sándor és Gaál Sándorné Fotó: Zelenka Attila

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!