Alig volt olyan zsinati ciklus, amelyben olyan sok egyházi jogszabály született volna, mint a mostaniban. Az alkotmánytörvény és a lelkésztörvény elfogadásán kívül számtalan szakterületi jogszabály újult meg, felhasználva az elfogadásuk óta eltelt idő gyakorlatának tapasztalatait. Minden jogalkotás mögött az a cél hűződik meg, amelyet a református alkotmánytörvény preambuluma is tartalmaz: "Mindenek ékesen és jó rendben legyenek!" (1Kor 14,40, Károli-ford.) Az egyház szép rendje megköveteli tőlünk, hogy olyan szabályokat alkossunk, amelyek azt keretezik és őrzik. Csak ebben a rendben lehetséges, hogy a tiszta Igének megfelelően folyjanak a szolgálatok.

Mindezek mögött pedig az húzódik meg, amit egyetlen — sokszor félreértett vagy rosszul alkalmazott — szóval egyházfegyelemnek nevezünk. Amikor tehát a jogalkotó határozott kézzel a szabályokhoz nyúl, szükségképpen ennek egyházi vonásairól is gondolkodik.