Kilenc gyümölcs

Végre itt a nyár, érni kezdtek a gyümölcsök is. Ugye te is szereted őket? Melyik a kedvenced? Az eper, a málna? Vagy a sárgabarack, az őszi, netán a nektarin? Esetleg a dinnyét szereted, a sárgadinnyét vagy a görögöt? És még ott vannak a szőlők, almák, körték, a különböző szilvafajták! Ó, rengeteg finom, ízletes gyümölcsöt teremtett Isten!

De tudod-e, hogy a Bibliában olvashatsz a Lélek gyümölcséről is? És tudod, ki írt róla? Pál apostol! Igen, az a Pál, aki egykor Saul volt, és kegyetlenül üldözte a keresztyéneket. De aztán találkozott Jézussal, és attól fogva azt az örömhírt vitte számtalan helyre, hogy Jézus feltámadt, és megszabadított minket a haláltól. Rengeteg gyülekezetet alapított, és azok tagjait úgy szerette, mintha a gyermekei lennének.

Ám nem lehetett mindig velük, hiszen hosszú utakat tett meg, hogy minél többeknek beszélhessen Jézusról. De sosem feledkezett meg az általa alapított gyülekezetekről. Folyamatosan tartotta velük a kapcsolatot. Persze akkor még nem voltak számítógépek és internet, sőt telefon sem. Nem lehetett senkit felhívni, levelekben adtak hírt egymásnak az emberek.

A gyülekezetek is elmondták ügyes-bajos dolgaikat Pálnak. És volt baj elég. Mert a keresztyének között is előfordult veszekedés, féltékenység, harag, önzés, de még ennél jóval súlyosabb bűnök is. Úgyhogy Pálnak időnként meg kellett feddnie őket, hogy észbe kapjanak: ők már az Úr Jézushoz tartoznak. Nem lehetnek ugyanolyan gonoszak, mint a régi életükben. Ám ha Isten útját követik, a Szentlélek megtermi bennük a Lélek gyümölcseit. Mert ezek a gyümölcsök nem a fákon növekszenek. Nem is bokron. Nem is a kertben vagy a hegyoldalon. Hanem a szívünkben. Mert Pál apostol szerint a Lélek gyümölcse a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség és az önmegtartóztatás (Gal 5,22–23).

Aki Jézus tanítását követi, az szeretettel fordul mindenki felé, segít a másiknak, amire sokszor azt mondjuk: szívességet tesz. Nem veszíti el a türelmét, hanem megőrzi a nyugalmát, és türelemmel kivárja a sorát. Jól viselkedik, nem csapja be a barátait, és persze nem akad ki, nem kiabál, hanem szelíden válaszol. Még akkor is, ha bántják. És képes arra, hogy megtartóztassa magát, például nem falja be az összes csokiját egyszerre. No de ki képes erre? Senki! Ilyen jó gyerek nem létezik a világon! És látod, ebben igazad is van. Magától senki sem lesz ilyen „tökéletes”.

De nem is kell nekünk ez a nagy „akarás”. A gyümölcsök sem „akarnak” szépek, finomak és ízletesek lenni. Isten növeszti és érleli azokat széppé, jóvá, finommá. Így tudja a Szentlélek felnevelni és megerősíteni bennünk a gyümölcseit. Nélkülük igen sanyarú és savanyú a keresztyén élet.