József, az ószövetségi pátriárka élete igen viszontagságos volt, azonban bármi történt is vele, bármilyen nehéz helyzetbe került is, azt olvassuk: „az Úr Józseffel volt...” (1Móz 39,2) Apja, Jákób kivételes helyet jelölt ki neki, különös bánásmóddal viseltetett iránta, aminek következtében József testvérei gyilkos indulattal fordultak testvérük felé.

Ekkor kerül Egyiptomba rabszolgának, és át kell élnie azt, hogy igaztalanul börtönben sínylődik, de éppen ezekben a nehéz helyzetekben tapasztalja meg még inkább Isten hatalmas jelenlétét. Isten jóra fordítja sorsát, mert Józsefet Egyiptom második emberévé teszi a fáraó, ahogyan heti bibliai szakaszaink sorában is olvashatjuk (vö. 1Móz 41,37–57).

Majd beköszönt a megfejtett álom szerinti hét szűkös esztendő, és József testvéreinek el kell menniük gabonát és élelmet vásárolni Egyiptomba, ahol szembetalálják magukat a testvérükkel, de nem ismerik fel. József pedig nem árulja el, hogy ő viszont felismerte testvéreit, és arra kéri őket, hogy az ő öccsét, Benjámint vigyék magukkal a következő alkalommal (vö. 1Móz 42,18–38). Jákób nehezen engedi el legkisebb fiát, de végül is enged az unszolásnak. Amikor újra találkoznak a testvérek Józseffel, és ő meglátja az öccsét, még egy utolsó próba elé állítja testvéreit.

A próbát kiállják, József pedig megismerteti magát velük, és ezt mondja nekik: „Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett.” (1Móz 45,8) Isten volt az, aki cselekedett, ő alakította úgy József sorsát, hogy általa megmentse a kiválasztottjait.

Isten volt az, aki előbb szeretett minket és elküldte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy megmentsen bennünket a bűn és halál rabságából.