... megbocsátottak, így lehetne szó szerint fordítani a film címét (angolul: The Forgiven). A főszereplő David akkor válik emberré, amikor kezdi megérinteni, mekkora fájdalmat okozott könnyelműen, hogy nyomorult bűnös, és jogos, hogy bosszút állnak az egyetlen fiú haláláért. Baleset volt, ártatlannak vélte magát, hogy elütött egy kamaszt, noha egész nap ivott, és mivel rendkívül gyorsan hajtott a néptelen sivatagi úton, nem tudta elkerülni az ütközést. Nem érzett sem megbánást, sem felelősséget, de megjelenik az arab apa, és kénytelen-kelletlen vállalnia kell, hogy elmegy vele a fiú temetésére. A hosszú, forró sivatagi úton közelről kényszerült látni a gyászt, a fájdalmat. A feszültség és a félelem végig szorongató, vajon következik-e a bosszú. „Megbocsátottak” neki, legalábbis elengedték. De az után a két nap után ő már nem ugyanaz az ember.

Nehéz film, kevés esemény, leszámítva, hogy halálos balesettel kezdődik. Lassú, vontatott, tétova jelenetek, feszültséggel tele. A főszereplő színész, Ralph Fiennes kiválóan alakítja az alkoholista, gazdag, mindenkit megvető londoni orvost, Davidet, aki az érzelemmentesség megtestesítője. Feleségével autózik egy baráti hétvégére, meghívásra a marokkói sivatagban. A házasságukat és egész életüket is jelképezi az út a semmi közepén. Veszekednek, eltévednek, és elgázolja az autó elé kilépő egyik fiút, a másik elszalad. A holttestet jobb híján magukkal viszik a bulizó társaságba, akiket nemigen érintenek meg a történtek. Némi pénz a rendőröknek, és a baleset bocsánatos bűn. (Bocsánatos bűn – ez a magyar címe a Lawrence Osborne regényéből készült filmnek. Ez a fordítás is további kérdéseket vet fel: vannak ilyenek?)

A gyászoló apa megjelenésével minden másképpen folytatódik. Szembe kell néznie tettének következményével. David nem viharos gyorsasággal, hanem nagy csöndekkel érlelődik. A pazarló, sivatagi oázisban, ahol a züllöttség és luxus minden formája megjelenik (drogok, homoszexualitás, házasságtörés), nélküle zajlik a féktelen parti. Benne pedig a mélységben a változás, a megtérés. Rezzenéstelen arca nem árulja el, de a szaharai hőség tűzpróbáján megy át, lénye mélyéig hatol az a két nap. Megússza élve vagy mégsem? Hazafelé menet már érik benne a valóság, a felismerés, hogy kicsoda ő, és mi történt. Belátja, hogy nem véletlen volt a baleset. Hova, mibe tér haza?

Az ember, akinek megbocsátottak, már nem élhet úgy, mint azelőtt. Valakinek bűnhődnie kell. Nincs kimondva Jézus neve, de hallani a kiáltást megváltásért. Valakinek meg kell halnia. Áldott legyen Isten, fel is kell támadnia!