Tiszanána református lelke
A Heves vármegyei Tiszanána református gyülekezete kicsiny, de élő közösség, amely évszázadok óta meghatározó lelki erőtérként van jelen a település életében. Az egyházközség tagjai – élükön Komróczki Sándorné Kádár Margit lelkipásztorral – a hit megtartó és közösségformáló erejében hisznek. – Nem a program a lényeg, hanem hogy kinek a nevében találkozunk – vallja a lelkésznő. Riportunkban bemutatjuk, hogyan őrzi és újítja meg hitéletét az a falu, amelyben a templom harangja ma is iránytűként szól a mindennapokban.
A HARANGSZÓ A KÖZÖSSÉG SZÍVDOBBANÁSA
Tiszanána neve sokak számára ismeretlenül hangozhat, pedig olyan település, amelyet mély történelmi és lelki gyökerek hordoznak. A község mintegy kétezer-ötszáz lakójának többsége ma is erősen kötődik a hagyományaihoz, és ahogy a református egyházközség gondnoka, Orbán Károly fogalmaz, „itt mindig éltek emberek, akik a hitüket nemcsak megtartották, hanem tovább is adták”.
A református gyülekezet története egészen a XVII. századig nyúlik vissza. Bár a XVIII. század végére már jelentős katolikus többség alakult ki, a reformátusság így is kitartott. – 1776-ban több mint száz református családot űztek el innen. A templomunk mégis megmaradt, a harang szól, és ma is élnek itt olyanok, akik bemennek az ajtón. Ez jelenti a múlt hűségét, ez tart bennünket össze a jelenben – magyarázza Orbán Károly.
A református közösség története Tiszanánán tehát nemcsak adatokban, hanem fájdalmakban és megtartatásban is mérhető. A XVIII. század végén a felekezeti villongások következtében hagyta el annyi református család a falut. Ezt az eseményt a helyiek ma is „a kirajzásként” emlegetik. – Ezek az emberek nem önszántukból mentek el. Hitték, hogy majd visszatérhetnek – mondja Orbán Károly. – Mi az ő helytállásuknak is örökösei vagyunk. Nemcsak az a dolgunk, hogy itt maradjunk, hanem hogy méltókká is váljunk hozzájuk.
Tiszanána református temploma nem csak méreteiben lenyűgöző, lelki üzenetében is különleges. A falu központjában álló épület egyszerre a közösség múltjának őrzője és a jelen hitének színtere. Vastag homokkő falai csendes tanúi az évszázadok alatt elhangzott imáknak, igehirdetéseknek, fogadalmaknak és búcsúzásoknak.
A templom építészeti karakterét a barokk és a népi klasszicizmus egyszerű, mégis arányos formavilága határozza meg. A többször felújított épület főhomlokzata tornyával és jellegzetes ablakosztásaival a falu egyik legismertebb látványossága. A torony már messziről irányt mutat: nemcsak földrajzilag, hanem lelkileg is. A máig megőrzött úrasztal és az eredeti berendezési tárgyak az elmúlt évszázadok hitéletének kézzel fogható tanúi. Ez a templom nem csupán műemlék – élő közösségi tér. Az itt élők vallják: amíg szól a harang, és laknak itt hívek, akik átlépik a küszöböt, addig él a közösség is.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!