Ha gyermekkorától Isten szolgálatára készül, az érettségi után miért nem azonnal a teológiát választotta?

Úgy alakultak a körülményeim, hogy akkor nem mehettem a teológiára. A lelkészünk az ápolói pályát ajánlotta. Kötelességtudóan elvégeztem a Nyíregyházi Zay Anna Gimnázium és Szakközépiskolában induló képzést. Megéreztem, hogy ezt nem lehet szakmaként művelni, csak hivatásként. A sürgősségi osztályon tíz éven át műszakos nővérként láttam el a szerteágazó feladatokat. Még sokat látott nővérszememnek is emberpróbáló volt a pengeélen táncoló életkilátásokat menedzselni. Isten nélkül képtelen lettem volna a rendkívüli fizikai, lelki és szellemi megterhelést nap nap után vállalni. Beadtam a gyógyszereket a betegeknek, emellett imádkoztam értük.

Feladta-e a teológiai tanulmányokra vonatkozó álmát? A karjára tetovált „Soli Deo gloria” felirat emlékeztette-e Isten szolgálatára?

A helyemen állok, Isten oda tett, ahol számít rám. Ha pedig itt tudom ezt az elhívást a legjobban beteljesíteni, akkor az ápolást tartom küldetésemnek. Megtapasztalhattam, hogy egy pohár víz a betegnek lehet olyan kincs, mint az Igére szomjazó hívőnek a Biblia olvasása. A fizikai fáradtság mellett lelki feltöltődéssel fejezem be a műszakot. Kerestem az újabb szolgálati lehetőségeket, beszélgettem a kórházlelkészünkkel, Terjék Judittal.

Ő meghívott az imakörbe, és néhány éve már naponta imádkozom a társaimmal együtt a betegekért, a rászorulókért, a gyászt hordozókért, sokszor hónapokon keresztül. Nemcsak ápolóként látok csodálatos gyógyulásokat, hanem imaköri tagként beszámolunk az általunk hordozott betegek állapotának változásáról. Nem véletlen, hogy az orvosok, ápolók többsége meggyőződéssel hisz a Teremtőben.

A LelkesítŐ családi napra, Abaújvárra második alkalommal érkezett még július elején. Az egészégügyi sátorban mentőtiszt munkatársával, Veress Istvánnal készek voltak az azonnali életmentésre. A kánikulában több mint ezer résztvevő, köztük sok idős ember nyugodtan figyelhetett Istenre, a többi testvérre, mert profi szakemberek vigyáztak rájuk.

Hála az Úrnak, nem fordult elő komoly eset. Azt látom, ha a lélek dolgaival foglalkozik valaki, a teste még az extrém körülményeket is jobban bírja

A Cursillo hitmélyítő alkalmat Berekfürdőn végezte el 2022-ben. A következő évben már munkatársképzőre jelentkezett. Egy év múlva szolgálatra hívták. Ez is lépcsőfok az Isten felé vezető úton?

Olyan hitbizonyosságot éreztem az első pillanattól, hogy nekem itt a helyem. Szép lassan összeállt a nagyobb kép, mit vár tőlem az Atya, mit tehetek én azért, hogy egyre több ember hallja meg Jézus hívó szavát. A közös imádság ereje, a Megváltó közeli érintése a résztvevőket és a törzstagokat is megrázza. Sohasem ott folytatódik a mindennapi élet, ahol abbamaradt. Akármilyen nehéz teherrel jönnek a tanfolyamra, a kereszt lábához leteszik a hátizsákot. Jézus szeretete átformálja és közösséggé kovácsolja az elvonulásra érkezőket.

Hátat fordít az ápolói hivatásnak, ha hitoktató lesz?

Nem hiszem. Az Atya használ bennünket isteni terve végrehajtásához. Ha ápolóként is látni akar, nem tiltakozom. Ha családdal ajándékoz meg – jelenleg hat keresztgyerekem, testvéreikkel együtt tizenegy gyermek lelkét formálhatom –, ezt a feladatot is küldetésként élem meg. Apai nagymamám példája lebeg előttem: minden nehézségből kijött, mert nem oldalra, hanem felfelé nézett. Onnan várta és kapta az igazodási pontot.