„Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak” (Jn 6,32).

A kenyér gyakran használt kép a Bibliában: mindig az életet jelenti l(ahogyan a régi magyar kultúrában a bűzát, a kenyér alapját is ezzel a szóval illették). Azt az életet, amely mindennap megűjul a naponta fogyasztott táplálék által. Nem lehet hosszú időre raktározni, sem pedig több napra előre megenni a kenyeret. Ahogyan nem lehetett a pusztai vándorlás során a mannát sem tárolni, sem „feltankolni” belőle — többek között erre a leckére tanította meg az Úr a zsidó népet a hosszú úton. Az Úr gondoskodását naponta át kell élnünk. Nem lehet több napra előre Igét olvasni, de nem lehet , spájzolni" előre elmondott imádságokat sem. És semmiképp sem lehet egy életre jóllakni az Élő Igével. A kenyér romlékony: igazán csak frissen jó. Nem véletlenül ez az élet szimbóluma, nem a hús vagy más tartósítható étel. Hasonló bibliai szimbólum a víz, amely megromlik, ha tároljuk. Akkor marad friss, ha folyik. Az élet vizét sem tudjuk magunknak megtartani, hanem tovább kell adnunk másoknak.