Sebestyén Jenő: Az egyház reformációjának előkészítése

(Kálvinista Szemle, VI. évf., 23. szám, 1925. június 6.)

Az újabb időben mind jobban kezdenek az emberek az egyház reformációja gondolatával foglalkozni. Belátták ugyanis, hogy a helyi egyházak vagy kis egyházmegyék, lelkészek vagy presbitériumok apró kísérletezéseivel nem sokra megyünk, vagy csak nehezen megyünk előre. Egyetemes reformációra lenne szükség, amely egységes szellemben, az összes gyülekezetre hozna áldást és új életet.

Az ilyen igazi reformáció azonban nem emberek, hanem a Szentlélek munkája lehet csupán. Mert a Lélek erői nélkül semmik vagyunk s önmagunkban semmit sem tehetünk.

Nekünk tehát Magyarországon is alázatos szívvel, a Szentlélek vezetésére bízva magunkat, hozzá kell fognunk ahhoz, hogy a reformáció előkészítését belső egyetértéssel és külső békességgel végrehajtsuk.

Természetes, hogy ehhez a belső lelki feltételek mellett egy nagy célokkal dolgozó reformzsinatra is lenne szükségünk, amely a református keresztyénség elveit az egyházi élet mindkét területén a kor szükségeihez képest végigvezetné, alkalmazná s az egész egyházi élet külső kereteit is református szempontok szerint, a történelmi fejlődés tekintetbe vételével, egységes stílusban megépítené.

E célból pedig igen sürgős és szükséges lenne az, ha országos szabad értekezletre gyűlnénk össze, hogy a reformzsinat számára az egész reformáció munkaprogramjának megbeszélését lehetővé tegyük. […]

Az egyház reformációja előkészítésének e munkáját Isten erre a nemzedékre bízta. Tovább várnunk nem szabad és nem lehet. A belső ébresztéssel együtt kell haladnia a szervezeti megépíttetésnek, az organikus reformációnak is. Ezért kell azokat a fontos előmunkálatokat már most megkezdeni, amelyek a nagy reformzsinat útját egyengetik és munkáját megkönnyítik. Mindezen okokból kifolyólag tehát ezt a gondolatot egyházi életünk összes hivatalos és nem hivatalos vezető embereinek és munkásainak figyelmébe ajánljuk.