Hogyan talált rá a Resti Kornél Szabó Lőrinc verseire, és miért éppen A szörnyeteg városa és a Fák között című műveket választotta?

Több versen is gondolkodtunk, de végül A szörnyeteg városa kapcsán indult el a szokott versmegzenésítésnél átfogóbb koncepció keresése; érdekesség, hogy végül a Fák között című szöveg is bekerült az összeállításba, így egyfajta montázsként született meg a végső verzió. Nem a teljes műveket zenésítettük meg, hanem bizonyos versszakok átszerkesztett, tematikusan egymásba illesztett változatait.

Az elidegenedett városi környezetből a természetbe, a forrásvidékre való szellemi elvonulásra fűztük fel a dalmonstrum fő ívét. Így a kompozíció túlmutat(hat) a két vers önmagában felfedezhető tartalmán. Nem egyszerűen a város és az erdő kézzel fogható ellentétéről van tehát szó, hanem arról a lelki, szellemi kivonulásról is, amelyet mindannyian keresünk a hétköznapi zajban.

Korábban nem dolgoztak Szabó Lőrinc verseivel. Hogyan illeszkedett a Resti Kornél eklektikus zenei világa ehhez a költészethez?

Mindig is játszottunk a műfajok határain: folk, sanzon, kuplé, beat, blues, pszichedelikus zene, performanszszerű színházi megoldások egyaránt megjelennek nálunk. A Szabó Lőrinc-verseknél viszont olyan zenei struktúrára volt szükség, amely felülírja a klasszikus dalszerkezeteket. Ezért is lett az epikusabb hangvételű opusz eleje inkább ipari, sűrű, zajos textúrájú, amely fokozatosan nyílik, tágul ki letisztultabb, légiesebb hangvételbe. A hangszerelésben is új utakat kerestünk: kórust, torzított gitárt, általunk felvett természeti atmoszférákból (patakcsobogás, madárcsicsergés, lombsuhogás) kölcsönzött effekteket használtunk, hogy a versekhez illő hangképet kapjunk.

Hogyan zajlott maga az alkotói folyamat a dal születésétől az előadásig?

Kicsit rendhagyó módon készült ez a dal, mert most nem a szöveghez nyúltunk először, amelyre hangzó ötleteket húztunk fel, hanem három különböző zenei ötletből, motívumból indultunk ki. Ezeket fésültük össze egy nap alatt, majd a verseket igazítottuk hozzá. A hangszerelés és a keverés viszont kéthetes folyamat eredménye. A gitárosunk, mandolinosunk, fuvolistánk, Szabó Bence működött közre hangmérnökként is.

Kulturálisan mit jelent a zenekar számára ez a pályázat és a győzelem?

Szabó Lőrinc eddig még nem szerepelt a repertoárunkban, de a nyugatos nemzedékhez mindig is vonzódtunk. A dalban megjelenő város-erdő kontraszt egyfajta spirituális vagy kulturális kivonulás allegóriája is lehet. Külön érdekesség, hogy A szörnyeteg városába rejtett Caliban- és Ariel-motívum a Shakespeare-féle A vihar elkülönböződő világára/világaira is rímel, így efféle utalásokkal is gazdagodott a munka. (Szabó Lőrinc behatóan ismerte Shakespeare drámáit, de leginkább szonetteket fordított tőle.) A református szakmai háttér kapcsán örültünk, hogy nyitottan, értékalapon közelítettek a pályázókhoz.

Az ősbemutató augusztus 20-án lesz a Protestáns Sokadalom színpadán. Milyen várakozással készülnek erre a fellépésre?

Még nem játszottunk a Várban, ez mindenképp különleges alkalom. Ugyanakkor nehézség, hogy a dal stúdióverzióját miképp adaptáljuk majd élőben, hiszen a hangszerelés nagyon rétegezettre sikeredett. Kíváncsiak vagyunk a többi pályaműre is; reméljük, találkozhatunk azokkal, akik hasonlóképp forgatták magukban Szabó Lőrinc elég felforgató szövegeit.

Tervezik, hogy a jövőben is foglalkoznak a költő verseivel?

Nem zárjuk ki, hogy később újra elővesszük. Minden attól függ, melyik az a költői világ, amely meg tud bennünket szólítani. Avagy melyik költő tud így megszorongatni!