Tavaly vette át az intézmény vezetését, hat év angoltanári munka után. Mivel telt ez az évük?

A 25., jubileumi évhez kapcsolódóan még folyamatosan zajlottak az ünnepi rendezvények, emellett a kollégáim első perctől partnereim voltak abban, hogy az alapoktól átgondoljuk: mit és miért csinálunk. Az ilyen belső átvilágítások nem látványosak, de a tervezéshez elengedhetetlenek.

Emellett a különféle szakmai fórumokon próbáltunk kapcsolatot építeni, a Károli Gáspár Református Egyetemmel pedig partneriskolai szerződést kötöttünk. Javítottunk a szülőkkel való kapcsolattartáson csakúgy, mint az együttműködésen a fenntartóval. A város többi intézményével, különösen a közeli Ferences Gimnáziummal szintén folyamatosan keressük az együttműködést.

Milyen céllal folyik az oktatási-nevelési munka az intézményükben?

Mindenekelőtt arra vágyunk, hogy hitre épülő közösség legyünk. Szeretnénk a tanítványainknak átadni azt a keresztyén értékrendet, amellyel hitben erősek, erkölcsileg megalapozottak lehetnek. Rendszerint jó helyezéseket érünk el a középfokú oktatási intézményi rangsorokban: az egyikben idén a negyvennyolcadik helyen álltunk országosan, az egyházi fenntartásúak között a hetediken, a reformátusok körében a harmadikon. Egy másik ebben a kategóriában az előkelő második helyen említ minket. Ezzel együtt továbbra sem szeretnénk, hogy iskolánk versenyistálló legyen.

Hogyan érnek el ilyen szép eredményeket?

Bár sok tantárgyat csoportbontásban, illetve emelt szinten oktatunk, nincsenek tagozataink. Ehelyett arra törekszünk, hogy plusz órák, fakultációk, szakkörök és versenyfelkészítések formájában nyújtsunk minél szélesebb kínálatot. A kollégáim egyénileg is mentorálják a diákokat – minősített tehetségműhely és akkreditált kiváló tehetségpont vagyunk. Saját projektalapú rendszerünk van: diákjaink három egymásra épülő, önálló munkával mélyülhetnek el az általuk választott, nem feltétlenül tantárgyhoz kötődő témában.

Mit emelne ki az iskola huszonöt éves történetéből?

Szentendrén az államosítás előtt református polgári iskola működött. 1999. szeptember 1-jén úgy indult újra a háromosztálynyi gyerekkel az oktatás, hogy előtte egy nappal kapták kézhez a működési engedélyt. P. Tóth Béla lelkipásztor e kalandos időszakot a vízen járáshoz hasonlítja, akkora hit kellett hozzá. A tűzoltóság régi épületét két évig még velük osztozva használták. A gimnázium azóta folyamatosan építkezik: a felújítások után közel négyszáz férőhelyes kápolna épült, majd tornaterem, díszudvar, illetve fokozatosan két újabb szárny. A szűk terek családias hangulatot árasztanak, ám egyúttal a rendelkezésünkre álló hely teljes kihasználására kényszerítenek.

Milyen programokkal várják az ide érkezőket?

A nyitó istentiszteletet és az ünnepséget a tornatermünkben tartjuk: a köszöntést és az áldást Steinbach József püspök mondja, az Igét Balog Zoltán püspök hirdeti. Ebéd után a résztvevők a kápolnánkban közelebbről megismerkedhetnek iskolánkkal, illetve templomunkban a gyülekezetünkkel. Lehetőség lesz megtekinteni a művészetek városa alkotóinak iskolánknak készített, illetve adományozott műtárgyait, az érdeklődőkkel ellátogatunk a szentendrei skanzenbe is.

Mi a jelentősége annak, hogy a Kárpát-medence református intézményei együtt kezdik a tanévet?

Minden korábbi ilyen alkalmat, amelyen részt vettem, lélekemelőnek találtam. Megható, amikor közösen bevonulunk az intézményi zászlóinkkal. Év közben mindenki teszi a dolgát, de egy ilyen nagy létszámú alkalmon ráeszmélhetünk arra, hogy egy közös célért fáradozunk. Új barátságokra tehetünk szert, és az sem mellékes, hogy nagyobb figyelem irányul magára a vendéglátó oktatási intézményre is.