Balogh Enikő

A kárpátaljai Gut református gyülekezetének kántora, ifjúsági munkása. Matematikatanári és kertészmérnöki végzettséggel rendelkezik, emellett a pasztorálpszichológia iránt is érdeklődik. Egy bátyja és egy tizennyolc évvel fiatalabb öccse van. Párját is a guti közösségből kapta Isten ajándékaként.

Mit kapott kiskorában a guti gyülekezettől?

Szinte a gyülekezetünk táboraiban nőttem fel, így adtam át az életemet az egyik nyáron az Úrnak. Rengeteget kaptam: közösséget, kibontakozási lehetőséget, barátokat, Isten közelségét és vezetését. Jelenlétemmel, szolgálatommal és adakozásommal szeretném viszonozni mindazt, amivel Isten megáldott rajtuk keresztül.

Jártak-e ebben jó példák ön előtt?

Későbbi páromtól sokat tanultam, gondolatai építettek. Ő tartotta az ifjúsági órákat nekünk, konfirmandusoknak. Az idősebbek ifijében egykori tiszteletesünk, Nagy Szabolcs vezetett ezen az úton. A továbbtanulásom kapcsán sok mindenről álmodoztam, ő csak annyit kérdezett, megkérdeztem-e az Urat a terveimről.

Balogh Enikő

Utólag megtettem, és rádöbbentem: Isten más utat készített számomra. Ezért maradtam itthon, és teszem, amire csak megbízást kapok.

Idén nyáron milyen ifjúsági szolgálatokat vállalt?

Júliusban táborozni vittük a guti gyermekeket, itt az ének- és dicsőítésvezetést, valamint csoportalkalmak tartását vállaltam. A vakációs bibliahetünket és ezzel párhuzamosan az utcai evangelizációs sorozatunkat idén is a budahegyvidéki testvérgyülekezetünkkel és a helyi baptista közösséggel szorosan együttműködve szerveztük meg. Ennek a lebonyolításába évről évre aktívan bekapcsolódnak a fiataljaink, így egymást is erősíthettük. A Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) nyári táborában is részt vettem önkéntesként. A csoportvezetés mellett az egyik imaséta előkészítését vállaltam. Emellett a feltöltekezésre is nyílt lehetőségem az idei Csillagponton. Itt megerősödtem abban, hogy a döntéseimet Istennel együtt kell meghoznom. Tanulmányok, szolgálat, hit és magyarság.

Hogyan érnek ezek össze az életében?

Nap mint nap megtapasztalom Isten áldását mindazon, amire ő hívott el. Neki célja van a tanulmányaimmal, a munkámmal és minden hivatásommal – akkor is, ha kétségeim támadnak, vagy úgy érzem, nem éri meg, mert felemészt. Gyerekként azt táplálták belém, hogy rám itt szükség van, és Isten nem véletlenül helyezett Kárpátaljára, és azon belül Gutra. Ehhez mérten próbálom megélni a magyarságomat és a református hitemet – szeretném, ha a rám bízott fiatalok velem együtt éreznék ezt a rezdülést. Mindez akkor nyer értelmet, amikor látom, hogy a konfirmandusaim megnőnek, főiskolára mennek, majd elérik a céljaikat, itthon maradnak és szolgálatba állnak, valamint megbíznak bennem, sőt sokszor nekem is utat mutatnak.

Mi tölti fel a szabadidejében?

Tudatosan fejlesztem magam az olvasással. Emellett szeretek túrázni. A kézműveskedés – a mézeskalács-díszítés vagy a gyertyaöntés – is része a világomnak. Régi vágyam, hogy egyszer kipróbáljam az ökölvívást.

Milyen tapasztalatokat szerzett a KRISZ titkáraként?

2017 óta vagyok tag, először a beregi alapszervezetben vállaltam tisztséget. A háború okozta személyi változások után kaptam felkérést az akkori elnöktől, Barta Attilától a megüresedő titkári pozíció betöltésére. A kétéves ciklus letelte után átmenetileg együtt dolgozhattam a következő vezetővel, Balázs Antallal is. Hálás vagyok ezekért az évekért, mert rengeteget fejlődhettem, és olyan fiatalokat ismerhettem meg, akik a mai napig megkeresnek akár a nehézségeikkel, akár az örömükkel.

Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik most kapcsolódnának be szorosabban egy gyülekezet életébe?

Azt tanácsolnám mindegyiküknek, hogy keressenek valakit a gyülekezetükben, akiben megbíznak. Ha egy adott helyen nem érzed magad szeretve, megbecsülve, akkor ne az elmenekülés, hanem a közeledés legyen az első reakció. Megéri folyamatosan küzdeni és tenni azért, hogy a gyülekezetedben otthonra tudj találni, mert csak ott tudsz igazán kibontakozni, illetve a nehéz időkben a körükben megtartó közösségre lelhetsz. A gyülekezeteinknek pedig azt üzenném, hogy vegyék észre az útjukat kereső fiatalokat. A személyes megszólítás ereje, az, hogy konkrétan gondolunk valakire, hívogató és felüdítő egy fiatal életében.