Mi a BátorVáltó küldetése?

Futótársammal és jó barátommal, Molnár Kittivel az idei Bátor Táborban ismerkedtünk meg, ahol önkéntesként – itteni megnevezéssel cimborákként – szolgáltunk együtt. Szinte azonnal összehangolódtunk, mintha ajándékba kaptuk volna egymást. A sport mindkettőnk életében központi szerepet játszik, így hamarosan felmerült az ötlet, hogy a Bátor Táborban szerzett élményeket valamilyen karitatív kampánnyal háláljuk meg.

Az alapítvány jótékonysági részlege, az Élménykülönítmény lehetőséget ad arra, hogy a szabadidős tevékenységeinket jó célra fordíthassuk; nálunk ez a futásban ölt testet. Váltónkkal szeptember 7-én a 40. Wizz Air Budapest Félmaraton teljesítésére vállalkoztunk, amelyet az Élménykülönítmény weboldalán lehet adományokkal támogatni. Az összegyűlt összeget a krónikus betegséggel élő gyermekek számára teljesen ingyenes élményterápiákra, iskolai és kórházi programokra, valamint táborokra fordítják.

Miért állt az alapítvány ügye mellé?

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy megélhesse a gyerekkorát, ezt viszont sok fiatal súlyos beteg egyáltalán nem tapasztalja meg. A kezelések, terápiák miatt túl hamar fel kell nőniük azért, hogy átvészeljék, feldolgozzák, ami velük történik. Ezek a gyerekek gyakran önhibájukon kívül elfelejtik, milyen is a koruknak megfelelően viselkedni. A Bátor Tábor életre szóló élményekkel igyekszik gyógyítani a tartósan beteg gyermekek és családjuk lelkét, akár a kórházi ágyak mellett, az osztálytermekben vagy táborokban. Nyáron személyesen is láttam, ahogyan a táborozók a napok előrehaladtával egyre felszabadultabban viselkedtek, mertek vidámak lenni. Felemelő érzés, hogy Kittivel minden egyes megtett lépésünk reményt jelent azoknak, akik ezeken a foglalkozásokon egy időre maguk mögött hagyhatják a betegségüktől terhelt mindennapokat, és ugyanolyan önfeledten játszhatnak, alkothatnak, barátkozhatnak, mint bármelyik kortársuk.

Hogyan edzenek a versenyre?

Hetente legalább háromszor futunk, gyakran közösen. Kettőnk közül Kitti a rutinosabb sportoló, a tanácsait követve látom magamon a fejlődést, ami hihetetlenül motiváló. Az ő barátsága hatalmas hajtóerő, ez ad lelket a kampányunknak, nagyon hálás vagyok érte. Emellett óriási löketet adott, hogy a kitűzött célösszegünk – amit óvatosságból nem mertünk magasra belőni – harmincöt órán belül összegyűlt, és azóta is egyre gyarapszik. Elképesztő felismerés, hogy ebben az individualista korban is lehet még számítani az emberekre, találhatók olyan ügyek, amelyek megmozgatják az önzetlenségüket.

Milyen szerepet játszik a hite a felkészülésben?

Amióta a vezérigém a Kolossé 3,23 – „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek, úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek” –, az életem minden területére misszióként tekintek. Ezzel a felfogással teljesen átalakul az, ahogyan a világot szemléljük. Azzal a szeretettel igyekszem szolgálni az embereknek, amelyet én is kapok Istentől. Mostanában Pál apostol leveleit tanulmányozom. Nemrég egy edzés után elcsüggedtem, azt éreztem, mégsem vagyok képes erre. Épp aznapra jutott az első korinthusi levélnek ez a szakasza: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” Erős figyelmeztetésként hatott rám, és új lelkesedést öntött belém a tudat, hogy ha van célom, nem válhatok Isten szemében alkalmatlanná.