Imádkozunk, Urunk. Miért? Mert szükségünk van rá. Arra, hogy általa megéljük: mások erőt kapnak, amikor értük imádkozunk. Aztán azért, hogy mi magunk erőt kapjunk, amikor mások értünk imádkoznak. És azért, hogy másokról terhet vegyenek le az imádságaink, és könnyebbüljön a mi terhünk is, amikor értünk imádkoznak. Nem csodatevő amulettként tekintünk az imádságra, hanem olyan kincsként, amely azért lehet a miénk, mert te nem nekünk előadást tartó, hanem velünk beszélgető Isten vagy! Mekkora öröm ez nekünk, köszönjük, hogy megszólíthatunk, hogy másokat eléd vihetünk, és ezáltal reménységünk egyre erősebbé – végül majd rendíthetetlenné válik!

Ámen!