Mikor érezheti szükségesnek egy közösség, hogy meghatározza a szabályait?

Emberi természetünkből fakadóan sohasem vehetjük adottnak, hogy bármiben egyet tudunk érteni. A Hercegszöllősi kánonokat aláíró lelkipásztorok esetében máig példaértékű konszenzust találunk. Ehhez azonban közös látásmód kellett: mindannyian felismerték a megfogalmazott szabályok szükségességét, és alá is vetették magukat. Ezek a történelem során egyházunkat megtartó erőnek bizonyultak.

Ki fogalmazta meg a kánonokat?

Szellemi atyjuk feltehetően Szegedi Kis István volt, ám ő aligha jegyezhette le az artikulusokat, hiszen a zsinat idején már nem élt. Érdekesség azonban, hogy az általa szerkesztett alsó-dunamelléki kánonkönyv tartalma összhangban van a hercegszöllősivel. Más kutatók szerint a gyűlést összehívó akkori szuperintendens, Veresmarti Illés lehetett a szerző, míg némelyek Sztárai Mihály örökségét látják a háttérben. Mivel azonban negyven prédikátor konszenzusosan írta alá a dokumentumot, helyesebb közös munkaként tekinteni rá.

Miként formálták a hercegszöllősi artikulusok egyházunk életét?

Először 1577-ben nyomtatták ki Pápán latinul és magyarul. A várkapitány és a városi tanács is aláírta, és a dunántúli protestánsok is elfogadták. Hosszú időn át iránymutatásul szolgáltak még Tiszántúlon is. Jelentőségük egészen a II. Carolina Resolutióig, 1734-ig tetten érhető, amikor egységesen kerületi szinten szerveződő egyházkormányzatok jöttek létre, de vitás helyzetben még a XIX. század második felében is hivatkoztak rájuk. A mai egyházjogi szövegekben, különösen a lelkésztörvényben, szintén fellelhetők a drávaszögi határozmányok nyomai. Már ezek a kánonok előírták, hogy bizonyságlevél nélkül nem lehet szolgálatra befogadni másik egyházmegyéből vagy -kerületből érkezőt. Az artikulusok azt is megszabták, hogy aki lelkész vagy tanító kíván lenni, annak meg kell jelennie az egész közösség előtt, és bizonyítania kell felkészültségét. Ez az egységes lelkészképesítő vizsga elődjének tekinthető.

Mekkora szerepe volt a zsinat helyszínének a baranyai reformátusság életében?

A tiszántúliakkal szemben a dunamellékieknek nem lehetett állandó központjuk: a találkozásaik helye és ideje mindig a lehetőségekhez igazodott. A hadi úton fekvő Baranya a drinápolyi béke megkötése után, a tizenöt éves háború kezdete előtt sem volt könnyű helyzetben. Ebben a bizonytalan időszakban hívták össze a zsinatot Veresmarti Illés drávaszögi szolgálati helyén. Az itt lakó református közösség sokat szenvedett a török időkben; a település később szinte teljesen elpusztult, majd újra benépesedett. A XVI. század második felében mégis – ahogy Szász Károly három évszázaddal későbbi vizitációs prédikációjában fogalmazott – Hercegszöllős és környéke lett a magyar reformáció egyik bölcsőhelye.