Hűséges tanítvány. Ez a legkevesebb, amit Timóteusról elmondhatunk. Pál apostol a második missziói útján vette maga mellé Kis-Ázsiában. Ez a fiatalember idővel nélkülözhetetlen munkatársnak bizonyult az evangélium terjesztésében, a második és a harmadik missziói út során felelős megbízatásokat látott el. Különleges férfi lehetett. Vele kapcsolatban az ApCsel 16,3 furcsa kijelentést tesz – eszerint Pál körülmetélte őt, „az ott lakó zsidókra való tekintettel, […] mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt”.

Tette ezt az az apostol, aki több alkalommal éles szavakkal utasította el a pogányok körülmetélésének ötletét, különösen a galatáknak írt levélben: „Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség…” (5,6); és még markánsabban: „…én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek.” (5,2) Ha viszont ezt így gondolta az apostol, miért metélte körül mégis a zsidó anya és pogány apa fiát? Érdemes tudni, hogy a zsidóság mai, jól ismert szempontja, amely az anya származására tekint, Pál korában, az első században még nem nyert világos megfogalmazást. Timóteust kortársai és a történetét magyarázó ókeresztyén írók döntő része egyaránt pogánynak tekintette, mivel az apai gyökereket érezték fontosabbnak. Pál szeme előtt azonban nem ez a kérdés lebegett, hanem az evangélium terjedésének ügye. Nem akart felesleges határokat meghúzni a gyülekezetben, és vitákat sem kívánt generálni.

A testileg is zsidó Timóteust könnyebben elfogadták, ezért körülmetélte őt. Mintha azt mondaná: senki ne akadékoskodjon a származás miatt – foglalkozzunk a lényeggel, Krisztus keresztjével. A zsidó–görög háttér, két együtt élő, de sok szempontból mégis sajátosan különböző világ ismerete használt az evangélium ügyének; Pál nyert egy munkatársat, mi pedig gazdagabbak lettünk Krisztus egy páratlan bizonyságtevőjével.