... ma divatos téma lett. Életvezetési előadásokat tartanak, könyveket írnak róla, és életvezetési tanácsokat adnak pszichológusok. Felmerül bennünk is a kérdés: valójában ki vezeti az életünket?

Pál apostolnak konkrét útiterve volt a második missziói útján. Meg akarta látogatni azokat a gyülekezeteket, amelyekkel az első útján találkozott, hogy erősítsék egymást a hitben. Nem volt veszélytelen vállalkozás visszatérni oda, ahol ellenséges emberek támadtak rá. De ő ment. Azután furcsa dolog történt, mintha elbizonytalanodott volna. Északra indultak, de inkább kelet felé, és azután mégis egyértelműen nyugati irányba, eltávolodva az eredeti missziói területtől. Mi történt? „Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Míszia felé mentek, Bitiniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. Ezért Míszián áthaladva lementek Tróászba.” (ApCsel 16,6–8)

Érthetetlen. A Szentlélek, Jézus Lelke megakadályozta a tervét. Nem volt rossz az eredeti cél, Isten mégsem engedi megvalósulni. Nem káros dolgot, gonoszságot akadályoz meg Isten, hanem szép és nemes szándékot. Néha minket is így állít meg, ajtókat zár be, embereket vesz el mellőlünk, és nem értjük miért. Elbizonytalanít. Lehet, hogy Isten Lelke mást akar velünk.

Azt, milyen módon akadályozta meg Isten az apostolok útját, hogyan nem engedte őket tovább, nem részletezi Lukács, a könyv írója. De aki Istenre figyel, tőle kéri a vezetést, az felismeri, hogy semmi nem véletlen, ami történik, olykor nem sikerül odajutni, ahova elindult, mert az lett fontos, amit helyette átélt. Észrevesszük-e a látszólag érthetetlen jelzéseket? Engedünk-e ezeknek?

„Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!” (9) Az eredeti görög szavak nyomatékosan jelzik, hogy az álombeli alak könyörgött, úgy kérte az apostolt, szánja meg őket, segítsen rajtuk! Segélykiáltás volt. Most is kiáltanunk kell! Szükségünk van Isten Lelkének vezetésére, hogy megszabaduljunk a gyűlölködésből, ellenségeskedésből, háborúból, torz ideológiákból s főként a Mammon-imádat pogányságából!

Makedónia a nagy Római Birodalomhoz tartozott, szinte észre sem vették, milyen határt léptek át, milyen óriási nyitás történt: Nyugatra mozdult el a keresztyénség. Megérkezett Európába. Innentől Lukács többes szám első személyben ír az útjukról. Életüket Isten Lelke vezette. Megküzdöttek érte.