Pál apostol a korinthusi zsidókat akarta meggyőzni arról, hogy Jézus a Krisztus, a megígért Messiás (ApCsel 18,5). Hiszen a zsidók is várták őt, imádkoztak is érte, de nem ilyenre számítottak, aki kisgyermekként születik meg. Alázatosan, szamárháton vonul be a szent városba, Jeruzsálembe, aztán eltűri, hogy megfogják, kigúnyolják és másokért szenved a kereszten. Nem, ők harcos szabadítót vártak, aki kiűzi a pogány római hódítókat és helyreállítja az országot Izráelnek.

Várták a Messiást, de bizonyítani kellett nekik, hogy már megérkezett! Másféle előjellel, de ugyanez megismétlődhet ma is, ünnepelni lehet úgy is, hogy annak lényegét nem vesszük észre. Sokszor úgy gondoljuk, hogy a tél közepén kell egy kis fény, kis melegség, ajándékozás, amire éppen jó alkalom az advent és a karácsony. De nem látjuk meg azt, akit ünneplünk.

Már október elején megjelennek az évente egyre drágábban mért szaloncukrok a polcokon, lehet rajta bosszankodni. Az áruházak parkolójában szól a száncsengő és a Csendes éj dallama, esetleg valamilyen betlehemes ének. Mindenki igyekszik. Közben sorakoznak a kötelező összejövetelek, céges karácsony, a gyerekeké óvodában, iskolában. A játék- és ajándékboltok az utolsó két hónapban nagyobb forgalmat érnek el, mint a többi tízben. A karácsony előtti forgatagban sokszor nehéz elcsendesedni, Krisztus fogadására készülni. Mindehhez hozzáadódik a téli rossz idő miatti kedvetlenség. Már Ady Endre is visszakívánkozott a kis faluba, ahol csendességet találhat: „Bántja lelkem a nagy város / Durva zaja, / De jó volna ünnepelni / Odahaza.”

Ne maradjon ez csak kívánság! Szánjunk időt a lelki készülődésre, olvassuk el mind a négy evangélium elejét a Bibliánkból, és rácsodálkozhatunk, hogy Jézus a megígért Szabadító, aki az első karácsonykor Betlehemben megszületett. Mert úgy szerette Isten a világot! Erre hív az ismert karácsonyi ének is: „Nyílj meg szívem, lásd meg jobban, / Ki fekszik itt, e jászolban? / Ez a gyermek bizonyára / Az Úr Jézus, Isten Fia.”

Így lesz áldott idő az advent és a karácsony!