Nehéz évet zártunk 2020 végén. A világjárvány tette igazán nehézzé, mert több szempontból is korlátozta lehetőségeinket. Váratlanul jött, és sok kellemetlenséget, sőt, nem is alaptalan félelmet okozott. Sokakkal együtt magam is úgy vélem, hogy Teremtő és Megtartó Istenünk megsuhogtatta pálcáját, figyelmeztetve az embert, hogy „nem te vagy a világ ura, még ha elbizakodottságodban időnként annak képzeled is magadat”. Úgy gondolom, nem büntetésnek, csak intésnek szánta az Úr ezt a járványt, amely a világban milliókat betegített meg, sok százezer embertársunk halálát okozta, és amelyről senki sem tudja, mikor lesz majd vége.

Nagy kérdés, hogy az emberiség mennyire képes, mennyire hajlandó az isteni fegyelmeztetés megértésére, elfogadására. Egyelőre csak remélhetjük, hogy ez az intés eléri a kívánt hatást, és mihamarabb eltűnik fejünk fölül ez a veszedelem. Küzdünk a világjárvány ellen, de végül be kell látnunk, hogy nekünk nincs hatalmunk felette. Csak az Úristen megtartó kegyelmében bízhatunk, abban viszont valóban, a csalódás veszélye nélkül reménykedhetünk. Tegyük is meg! Érdemes vállalnunk, hogy ez a mi reménységünk, mert egyedül ez vezethet sikerhez.