A háromgyermekes fiatal orvosnő egyike azoknak, akiket Isten mindennel megajándékozott. Kisleány korától követhettem életét a gyülekezetben. Kevés nála szelídebb, hálásabb, boldogabb gyermeket ismertem kortársai között. Pedig szülei házassága korán felborult, de kislányukat mindketten nagyon szerették, ő is ragaszkodott hozzájuk teljes szívvel.

Legkedvesebb barátnőjét beíratták szülei hittanórára. Mivel elválaszthatatlanok voltak, ment vele ő is. Később, már felnőttként elmondta: „Visszatekintve hálatelt szívvel látom, hogy az Úr Jézus már ekkor tudott rólam, jó terve volt velem.” Egyházi gimnáziumban folytatta tanulmányait. A családi üzenetrögzítőn hallotta, hogy konfirmációi előkészítő tanfolyam indul. Ott volt a helyük barátnőjével.

A konfirmációt megelőző nyári héten adta át szívét Jézusnak – akkor értette meg, hogy valaki őt nagyon szereti, és örökre elpecsételte magának. Boldogan vallotta a gyülekezet előtt hitvallástételekor a kátéfelelettel: „…mind testestől, mind lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok…”

Majd megkezdődött élete legeseménydúsabb korszaka a gyülekezet ifijében. Sokan voltak az ifjúsági közösségben. A toronyszoba hangulatos babzsákjain elhelyezkedve énekeltek, és életre szóló barátságokat kötöttek, amelyeket sem a fizikai távolság, sem az idő vasfoga nem tudott kikezdeni. Így vallott erről: „Mintha valóban egy test tagjai lennénk, akik anélkül tudnak egymásról, jelen vannak a másik számára, hogy sokszor valójában tudatában lennének ennek. Hetenkénti kosarazások, pingpongozások, alkalmanként a gyülekezeti újság kihordása, biciklitúrák, síelések élménye gazdagított minket az Úr előtti rendszeres találkozásokon kívül.”

Ott ismerte meg azt a fiút, aki később feleségül választotta őt. Párjával közös szolgálatot is vállalt két boldog éven át a legfiatalabb ifisek között. Megtapasztalták, hogy erőfeszítéseik nyomán áldás terem, imáik nyomán győzelem. Esküvőjük alkalmával a gyülekezet szeretetét úgy élhették át, ahogyan emberi szívük azelőtt meg sem sejthette.

Most új fejezetet élnek három növekvő kisgyermekükkel. Gyermekeik által is Isten nap mint nap ajándékokkal halmozza el, egyszersmind próbára is teszi őket. A gyülekezet gyakorlatában ők is megkapták és ők is adják az újszülött babák családjának egy hónapon át beosztás szerint hordott komatálakat. Istentiszteletekre, pároskörre járnak. Vallomásuk szerint életük felett Jézus Krisztus változhatatlan hűsége fénylik, megkérdőjelezhetetlenül.

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32)