Fel tudná idézni azt a pillanatot, amikor eldöntötte, hogy lelkipásztor lesz?

Sárospatakon végeztem a gimnáziumot, és amikor utolsó éves voltam 1990-ben, a református egyház visszakapta az iskolát. Olyan emberekkel találkoztam ott, akik számomra hitelesen élték meg az Úr Jézushoz tartozásukat. Ilyenek voltak Victor Isti bácsi és felesége, Judit néni. De mivel nagyon szerettem a történelmet, akkor még úgy gondoltam, hogy ez lesz az én utam. Érettségi után Miskolcon tanultam történelem szakon, ebben az időben tértem meg. Sokat foglalkoztatott a kérdés: történész vagy lelkész legyek? Kerestem Isten válaszát, hiszen tudtam, ha nem ő hív el a lelkészi szolgálatra, akkor nincs ott a helyem. Sok imádság és belső lelki harc után egyértelművé vált számomra Isten hívása a Józsué könyvéből. Ez az én elhívási igém: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,9)