Ha megkérdeznénk egy időutazót arról, szerinte mi változott meg leginkább Magyarországon az elmúlt húsz-harminc évben, vajon mit emelne ki? Minden bizonnyal az elsők között említené az emberi kapcsolattartás formáinak változását, az okostelefon és monitor előtt töltött idő óriási mértékű megnövekedését.

Ha a nagyobb városokat is alkalma volna megnézni, valószínűleg ugyanilyen mértékben tűnne fel neki a változás, amely az állattartás és főként a kutyatartás terén zajlott az elmúlt évtizedekben.

Régen sem volt ritka, hogy az eb családtagként vett részt felnőttek életében, mára szinte megfordulni látszik a korábbi helyzet: a nappalt láncon töltő, ételmaradékkel etetett „házőrző” funkcióját vidéken is kamerák veszik át (sokszor az állatkínzást büntetéssel fenyegető törvények miatt). A korábban egyeduralkodó őrző-védő kiképzést adó kutyaiskolák háttérbe szorulnak, az egyre népszerűbb „alternatív” tanfolyamok az ebek viselkedésének, gondolkodásának, szükségleteinek megértését tanítják meg a gazdáknak.