Mindenkinek lehet egy-egy kedvenc helye a templomban. Sokaknak talán a saját, az évek során jól megszokott padjuk vált a kedvencükké vagy éppen a szószék, az úrasztala, a különféle emléktáblák, zászlótartók és így tovább. Nekem mindjárt két kedvencem is van. Az egyik a karzat. Amely régente a konfirmált ifjak helye volt.

A mai világkorszak nem kedvez neki: ma már üres. Karácsonyonként azért megtelik. Időnként én is felmegyek egy-egy templomrendező hétköznapon, és csak úgy leülök néhány percre. Ott ülök kicsit azok iránti tiszteletből is, akik az elmúlt évszázadokban benépesítették ezt a jó öreg, hűséges karzatot.

Meg aztán fentről minden olyan más. Belátni az egész templomot. Teljes kép tárul fel a tekintet előtt. Jólesik ez a pár perc csend ott fenn. Nemrég felújítottuk a karzatot. Kicseréltük a százéves deszkákat újakra. Amolyan hitkérdés volt ez a munkálat. A feladat elvégezve, s talán majd az Úristen rendel újra híveket oda.

A másik kedvenc helyem rögtön a bejárati ajtó mellett van. Alacsony, kisméretű és tulajdonképpen jelentéktelen asztalka, amely a szolgálatban az iratmissziós asztalka nevet kapta. Olvasnivalóival megjeleníti Kárpát-medencei egységünket és az ökumenikus egymásra figyelés igényét.

Színes egyveleget alkot a felvidéki Kálvinista Szemle, az anyaországi Reformátusok Lapja, az erdélyi Üzenet, az evangélikus Híd magazin, meg persze a saját, egyházközségi periodikánk. Egy-egy felajánlás nyomán időnként azért más tematika is jut az asztalkára. Például gazdaújság vagy éppen a népszerű Nők Lapja. De olyan is volt, hogy egy-egy magyarországi könyvtár felajánlásából több tucat régi kiadású, de értékes és minőségi irodalmi kötet alatt roskadozott.

A bútordarab holland támogatásként érkezett társaival a Partiumba, talán még a kilencvenes években. Néhány éve került ebbe az új szerepkörbe, azóta minden vasárnap kínálja az ajándékba elvihető olvasnivalót. Úgy szeretem, ha tele van, ha az istentiszteletek után újra el lehet helyezni rajta a további kiadványokat. Szolgálata az elmúlt év során kiegészült maszkokkal, kézfertőtlenítővel és a hideg téli, tavaszi napokra is gondolva mentolos cukorkával.

Biztos pont, számíthatunk rá. Kezünkbe vett hírei, üzenetei, igemagyarázatai velünk jönnek a hétköznapokba, otthonunkba. Ott vannak velünk a nappaliban, a távirányító és egyéb olvasnivalók között. Tartalmuk pedig emlékeztet, táplál, hívogat.