Kósa Ferenc
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Kósa Ferencet.
A Gyulai Református Egyházközség főgondnoka négy ciklus óta presbitere a gyulai gyülekezetnek, a legutolsó ciklustól végzi a főgondnoki szolgálatot. Lelkészcsaládban született, életét meghatározza a hit, amelyet a legfontosabb kapocsnak tart Isten és ember között.
Édesapja 1945 és 1971 között volt lelkipásztor Gyulán. Milyen volt papgyerekként nevelkedni?
Gyermekkorom a legsötétebb kommunista időkre esett, ennek ellenére nem tudatosodott bennem, hogy én most papgyerekként nevelkedem, mert természetes volt, hogy a barátaink és a szüleik is jártak a templomba. Hatalmas kertjével a régi Körös-ág tőszomszédságában lévő parókia valóságos paradicsom volt nekem és három testvéremnek. Nagy, élő gyülekezet volt akkor a gyulai, szeretettel vette körül családunkat, és ez védettséget is nyújtott. Szüleinknek, akik szerető szigorral neveltek bennünket, biztosan nehezebb lehetett abban a világban lelkészcsaládként élni, ebből azonban keveset éreztünk meg. Hálás vagyok Istennek a gyermekkoromért, a nehézségeiért és az áldásaiért is.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!