„Lehetetlen csak a látható dolgokhoz ragaszkodni”

– A nagy Rendező nem is rendelhetett volna méltóbb alkalmat a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének felszentelésére a mai, pünkösdi napnál – fogalmazott Kató Béla igehirdetése elején utalva arra, hogy a járványhelyzetben kétséges volt, mikor lehet megszervezni a püspökszentelést. Az erdélyi püspök hozzátette: erőt kérnek a szolgálatba lépő vezetőnek – ám ha feladatait egymagának kell végeznie, ez lesz élete legfárasztóbb feladata. – De ha a Szentlélek kiárad rá, akkor Isten szolgálata árad majd belőle. Isten Lelkével másképpen lehet szolgálni – biztatta Balog Zoltánt és a jelenlévőket, majd tisztázta, hogy ki a Lélek. – Minden ember hisz – legalább kicsit – a Lélekben. A barátság, a szeretet, a kötelességtudat, az öröm – mind-mind általa van bennünk. Tagadhatatlanul jelen van az életünkben, beszél hozzánk, munkálkodik bennünk. Rejtett erők kormányoznak minket. Lehetetlen csak a látható dolgokhoz ragaszkodni. Ám sokféle szellemiség létezik és uralkodik ebben a világban – hangsúlyozta az egyházvezető, majd hozzátette: – Pünkösd a Lélek kitöltetésének ünnepe. Mégsem érezzük mindig a közelségét, mert engedjük, hogy sokféle szellem – például a kor, a pénz és az egó szelleme – uralkodjon bennünk, és ezek kiszorítják a Szentlelket, amely így, bizonyos ideig távol marad. Kató Béla hozzátette: csak a Szentlélek elégíti meg hathatósan az ember rend utáni vágyát. – Követnünk kell Pál apostol példáját, aki Jézus Lelkével találkozva érezte, hogy teljes, feltétel nélküli engedelmességgel tudja átadni magát neki. Az első pünkösdkor, a Szentlélek kiáradásakor a hívek erőt kaptak az élethez és bátorságot a halálhoz. Mi többet kérhetnénk mi itt, a világjárvány közepén? – tette fel a kérdést az erdélyi püspök.

Kató Béla hangsúlyozta: az erőre kapott ember azonnal megkérdezi, hogy mit cselekedjen – hasonlóan az első pünkösdkor jelenlévő háromezer emberhez, akik ugyancsak azt tudakolták: mihez kezdjenek a kapott erővel? – A tanítványok gyors választ kaptak arra, hogy mi a feladatuk. Nekünk, mai tanítványoknak és szolgáknak szintén megvan a parancsunk, mit kell tennünk. Ezen az ünnepi alkalmon különösen figyelünk arra, milyen feladatot, üzenetet ad Isten a most felszentelt püspöknek, és nekünk, a többi szolgának – fogalmazott Kató Béla, majd így folytatta: – Az első üzenet: viseljetek gondot magatokra! Pál nem azért irányítja a vezetők figyelmét elsősorban önmagukra, mert önzésre akarja őket nevelni, hanem mert jól tudja, mennyire fontos a rájuk bízott, általuk vállalt szolgálat.

Az erdélyi püspök szerint a vezetőkön áll vagy bukik a keresztyén közösség jövendője: „verd meg a pásztort, és szétszéled a nyáj”. – Erőnk fölött való út előtt állunk, ezért húzzátok meg jól a sarutok szíját – figyelmeztette elöljárótársait.

A püspök szerint a második üzenet így hangzik: – Viseljetek gondot az egész nyájra, amelyben a Szentlélek vigyázókká tett titeket. A Magyar Református Egyház sokszor megküzdött már azzal a kérdéssel: mit értsünk „nyájon”? Az ige szerint mindenki beletartozik. Nem háríthatjuk el azok iránti felelősségünket, akik talán ma még elvakultak, nem látnak tisztán, és gyűlölettel tekintenek mindenre, ami a keresztyén közösségben történik. A fekete bárányok is a nyáj tagjai, ezért nincs a társadalomnak egyetlen olyan szeglete sem, akikről mi lemondhatnánk – erősítette meg Kató Béla. – A Szentlélek állítja a védőket a vártára, ő ad nekik törvényes hatalmat a szolgálat végzésére. Tehát ő legitimizálja a szolgálatunkat. Tisztünk tehát Istentől van: reánk bízta az egyházat, amelyet tulajdon vérén váltott meg. Hihetetlen nagy felelősség ez nekünk – mondta a püspök, majd Balog Zoltán korábbi politikai vállalására utalva, püspöktársához címezve szavait így folytatta: – Úgy is fogalmazhatunk, hogy Isten megalakította a kormányát, minket pedig kinevezett szolgákká – más szóval miniszterekké választott. Most, kedves püspök úr, az Emberi Erőforrások Minisztériuma mellé az isteni erőforrásokét is megkapta. Ez a kettő együtt akkora feladat, amilyet ritkán kap az ember. De biztos vagyok abban, hogy ma, ezen a pünkösdön Isten Szentlelke kiárad, és megsegít ebben a szolgálatban. Mi is itt vagyunk, leszünk. Ahol ennyi ember együtt van és imádkozik, ott a pokol kapui sem vehetnek erőt.

– Egyetlen főpapunk van: Jézus Krisztus – kezdte székfoglaló beszédét Balog Zoltán, majd hozzátette, hogy őt püspökként Isten népe szolgálatára választotta meg az egyház. A keresztyének közös kiváltsága megmutatni, hogy Jézus Krisztus közelében lenni boldogság „akkor is, amikor lelki szegények vagyunk, akkor is, amikor sírás van, betegség, halál. De szelídség is, mert, ha szomjazzuk az igazságot, irgalmasságot nyerünk. Tiszta szívvel meglátjuk Istent és békét tudunk teremteni. Együtt lenni Jézus Krisztus közelében, ez pedig kiváltképp boldogság. Mert itt, így, minden a miénk.”

Ezután Balog Zoltán Pál apostol korinthusiakhoz írt levelét idézte: „Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor 3,21–23) – A minden csak akkor veszélyes szó, ha az ember akar mindent. Isten ígérete azt üzeni nekünk, hogy mi egymáséi vagyunk, nem kell osztozkodnunk. Miért akarnánk ilyesmit tenni, hiszen éppen fordított a helyzet: nem Krisztus testét, az egyházat kell felosztani, hanem mi tartozunk Krisztus testéhez. Nem a püspöknek van egyházkerülete, hanem a Dunamelléki Református Egyházkerületnek van püspöke – hívta fel a figyelmet.

Rengeteg terv fogalmazódott meg az egyházban, köztük gyülekezetekkel, óvodákkal, iskolákkal, idősotthonokkal öszszefüggésben, és a terveket véghez is akarják vinni. De „mielőtt a tettekhez rohannánk”, elsőként útravalóul a bűnbocsánatban részesülünk, közben pedig emberekre találunk, akikkel együtt várhatjuk Isten szent Lelkének kiáradását, a pünkösdi csodát. Ezért vagyunk éppen most itt, mert Isten így rendezte.

Pál apostolt idézve Balog Zoltán az mondta: – Akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tiétek. Nála van életünk gazdagsága és kiszolgáltatottsága. Az enyém is – tette hozzá az egyházvezető, említve szüleit, fiatalkori éveit, közéleti szerepvállalását, a maglódi és a Hold utcai gyülekezetet, valamint a családját.

Ott van Krisztusnál a magyar cigányok szívszorító és gazdagító világa, a kultúra és a tudomány világa, valamint ott van Krisztus népe, az egyházunk, amely a szeretetet, a hitet, az ellenállást és a megadást is megtanította nekem – sorolta a püspök. – A magyar keresztyénség több, mint mi reformátusok – mondta Balog Zoltán hozzátéve, hogy hálás Istennek mindazért, amit a Nyugat és Kelet keresztyénjeitől kapott. Nem a közös ellenség, hanem a közös Úr, Krisztus terel bennünket egy táborba, és „tudjuk, hogy nem velünk kezdődik az egyház, és nem velünk végződik, ezért figyeljünk hátra és előre is”.

Balog Zoltán felidézte a száz éve püspökké szentelt Ravasz László szavait, aki a következőket mondta: „Isten a feladatokban mutatja meg minden nemzedéknek, hogy milyen naggyá lehet, és a feladatok annál nagyobbak, minél törpébb egy kor körülöttünk.” Ravasz László gondolatait folytatva a püspök elmondta: Ne a kor törpesége ellen küzdjünk, hanem minden elveszett emberért, az elhagyatott idősekért, a cél nélküli fiatalokért, a gyermekáldást várókért. Mert minden itt kezdődik, az egyes ember szívében, életében – minden, ami fontos.

Lehetnek korszakalkotó vállalásaink, nagy ívű programjaink, sikeres szellemi küzdelmeink, de ha közben cserbenhagyjuk a hitével küzdő, kereső, szenvedő vagy a győzelmeitől megittasult embert, akkor hűtlenek leszünk küldetésünkhöz. Mert Jézus is azt mondta, nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnös, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szükségük megtérésre. A mi dolgunk az az egy, mert ha megkeressük, akkor meglesz a kilencvenkilenc is. Hiszen tudjuk, hogy minden és mindenki Krisztusé, mi pedig krisztuséi vagyunk – Jöjj el teremtő pünkösdi lélek, tedd ezt valóssággá életünkben, egyházunkban, országunkban, nemzetünkben, Európában – zárta székfoglaló beszédét Balog Zoltán püspök.