Valaki egyszer a Bibliát arcképcsarnokhoz hasonlította, ezen azt értve, hogy nemcsak tanítások, parancsolatok találhatók benne, hanem életsorsok, életrajzok is. Ha ezt a megállapítást figyelembe vesszük, kiderül, hogy sok benne az ismerős név. Vannak, akiket kevésbé ismerősként említ a Biblia, pedig nekik is lehet feladatuk egy-egy sorsdöntő helyzetben. E mellékszereplőknek pünkösd után is fontos szerepük van az események alakulásában. Ezek egyike Anániás, aki Pál apostol megtérésekor válik kulcsszereplővé (ApCsel 9,10–19). A Saulusból lett Pál apostol élményekben gazdag megtérésének egyik következményeként írja le a Biblia azt, hogy három napig nem látott, nem evett, nem ivott, és kézen fogva vezették be Damaszkuszba. Ekkor az Úr megszólított ott egy embert, hogy keresse fel azt a házat, ahol egy Saulus nevű tarzuszi férfi tartózkodik.

Kicsoda az az ember? Egy tanítvány, név szerint Anániás, aki a damaszkuszi keresztyén gyülekezet tagja volt, és csak ebben a történetben említi őt a Szentírás. Sokatmondó neve mellett – ’az Úr oltalmaz’ – figyelemreméltó az is, hogy tanítvány. Vannak egyszerű, mégis meghatározó jelentőségű szolgálatok, amelyekkel Isten az ő névtelen követőit bízza meg. Ahogy Jézus az ő munkájának folytatására is egyszerű embereket választott ki, akik a halászatot vagy a vámszedői asztalt hagyták ott érte. Itt egy mindennapi ember kap megbízást arra, hogy a keresztyén világ egyik későbbi nagy misszionáriusa általa erőt merítsen és újra lásson. Ezt a nem látványos megbízatást erősíti meg egyik későbbi levelében Pál apostol: „…azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket.” (1Kor 1,27) Ezáltal is figyelmeztetve a mindenkori embert arra, hogy mi csak eszközök vagyunk az ő kezében, de ez a „csak” nem jelentéktelen megbízatás.

Minden küldetés megszólítással kezdődik, amely re választ vár a mi Urunk. Ez a válasz Anániás részéről is elhangzik: „Íme, itt vagyok, Uram.” (ApCsel 9,10/b) Mindössze négy szó, mégis teljes értékű. Egyfajta készenléti állapotot fejez ki, amelyben nincs rejtőzködés, halogatás, kibúvók keresése. Annak a lényegre törő kifejezése, hogy „a rendelkezésedre állok”. E szavakban benne van az a készség, amely mindenkor hajlandó az Isten szavának engedelmeskedni. Ez az állapot képes véghezvinni az emberi logika szerint sokszor érthetetlen megbízatásokat is. Anániásban is felmerült a kérdés, hogy valóban Istentől ered-e a megbízatása, amely ilyen különös helyzet elé állítja (13–14). Aki azonban Isten vezetése alatt él, annak – a vele töltött csendesség perceiben – az érthetetlen is érthetővé válhat.

Egy pszichológus megfigyelése szerint négyféle embertípus létezik. Vannak, akiket kívülről irányított embereknek nevezett. Ezek azok, akiket jelszavakkal, reklámokkal lehet irányítani, akik hódolnak a divatnak, befolyásolhatók. A másik típus a hátulról irányított ember. Ide tartoznak azok, akiket a tradíció, a neveltetésük befolyásolnak, ők a konzervatívok. Vannak továbbá a belülről irányított emberek. Számukra döntő szempont: „az van, amit emberi értelemmel meg lehet magyarázni”. Az ész világa ez, amelybe belefér a szórakozás, a hobbi is. Végül vannak a felülről irányított emberek, a hívők, akik az Isten vezetése alatt élnek.

Az ő számukra a Biblia Isten szava, amely megszólal(hat), és sorsdöntő helyzetekben megmutatja a szükséges tennivalót. Ezek az embertípusok nem különülnek el ilyen élesen egymástól, de dominálhatnak a mindennapi életben. Anániás felülről való vezetés alatt élhette mindennapjait, és ez meglátszott magatartásán. A megbízatásnak engedelmeskedve teljesítette küldetését, egyik láncszeme lehetett annak a pálfordulásnak, amely által Saul szemei megnyíltak, beteljesedett Szentlélekkel, és ezáltal a keresztyénség egyik legnagyobb apostolává vált (9,17–19).

Adja Isten, hogy amikor a megpróbáltatások ideje lassan a vége felé közeledik, mi is felismerjük a mi Urunk megszólító szavát, és elinduljunk. A legjelentéktelenebbnek látszó szolgálat is fontos, ne térjünk ki előle!