Dávid király megöregedett, és égetővé vált az utód kijelölésének kérdése. Az egyik fia, Adónijjá „elbizakodottan ezt mondta: Én leszek a király!” (1Kir 1,5). Az elhatározás megvalósításában többek között Ebjátár pap segítette, viszont Cádók pap másokkal együtt nem támogatta Adónijjá törekvését.

Nátán próféta tanácsára Betsabé, Salamon anyja ment be Dávidhoz, és emlékeztette a korábbi ígéretére, miszerint Salamon lesz őutána a király. Nátán próféta időközben megérkezett, hogy tájékoztassa Dávidot az Adónijjá által rendezett áldozati lakomáról, ünnepségről, amelyen Ebjátár pap is részt vett, és ahol a meghívottak Adónijjával „esznek-isznak, és ezt kiáltozzák: Éljen Adónijjá király!” (1Kir 1,25).

Nátán próféta és Cádók pap Dávid parancsára öszvérhátra ültetve a Gíhón-pataknál felkente Salamont, kürtfújás mellett így kiáltották: „Éljen Salamon király!” (1Kir 1,35) Az ő trónra kerülése után Ebjátár papnak el kellett hagynia az udvart: „Menj Anátótba, a földbirtokodra, különben halál fia vagy! Nem akarlak ma téged is megöletni, mivel te hordoztad az én Uramnak, az Úrnak a ládáját apám, Dávid előtt, és együtt szenvedted el mindazt, amit apám elszenvedett.” (1Kir 2,26) Ebjátáron ekként teljesedett be az Éli feletti ítélet, és nem lehetett többé az Úr papja (1Kir 2,27).

Ebjátár a Saul által kiirtott nóbi papok közül való volt. Dávidhoz csatlakozott, és szövetségesévé lett (1Sám 22,20–23), az éfódot is magával vitte (1Sám 23,6), hogy Dávid ezáltal az Úr akaratát megtudja (1Sám 30,7–8). A trónviszály során Ebjátár azonban Adóníjjá mellé állt, és így fejeződött be Cádók és Ebjátár papsága (1Kir 4,4).

Különös kegyelem, hogy évszázadokkal később az Úr különleges prófétája, Jeremiás az „Anátótban lakó papok közül való volt” (Jer 1,1).