„A gyermek szeme sok dolgot elárul”
Már egy árvaháznyi gyermeket megmentett a család nélküli, rideg intézményi léttől az elmúlt két évtizedben a kárpátaljai Sámuel Alapítvány. Habár a beregszászi székhelyű szervezet munkatársai és a hozzájuk tartozó családok feladata nem egyszerű, azt vallják, a gyermekmentés minden fáradságot megér. Húszéves fennállásuk apropóján a kezdetekről, jelenlegi tevékenységükről és a terveikről kérdeztük Sipos Gézát, az alapítvány elnökét.
Húszéves a Sámuel Alapítvány – milyen érzés visszatekinteni az elmúlt két évtizedre?
Augusztus 1-jén volt tizenöt éve, hogy 2006-ban bekapcsolódtam ebbe a szolgálatba. Azt szoktuk mondani az igére támaszkodva, hogy aki az eke szarvára tette a kezét, az ne nézzen hátra (Lk 9,62) – de ha mégis visszatekintünk a megtett útra, akkor azt látjuk, hogy sokszor nem volt egyszerű. De azt hiszem, mindannyian, akik részesei vagyunk, azt tapasztaljuk, hogy áldás van rajta. Nemrég hálát adtunk az alapítvány húszéves fennállásáért, a június 5-i ünnepségnek a beregszászi református templom adott otthont. Habár eredetileg minden aznapi programot az épület udvarára terveztünk, a szívem mélyén arra vágytam, hogy bent legyünk. Isten jobban tudta, hogy mi a jó nekünk: eleredt az eső, így az ünnepséget végül mégis a templomban tartottuk meg – a korábbi kerek évfordulóink ünnepléséhez hasonlóan.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!