Az ünnepre mindig készülnünk kell. Követjük a régieket, alapító hagyományokat idézünk, vagy újakat szerzünk, olykor utánozzuk, máskor alakítjuk a szokásokat, hogy az ünnep lényege, szépsége, értelme teljesebb legyen. Országos ünnepen a részvétel ezer módját és lehetőségét kapjuk, hogy hálával emlékezzünk ezer évre, és még nagyobb hálával köszönjük meg a nemzedékek során kapott áldásokat, a gondviselés jótéteményeit, a mi időnkben pedig azt a szabadságot is, hogy ünnepelhetünk.

Sokan azt mondják, tévesen, hogy az ünnep akkor lesz feledhetetlenné, ha van benne önfeledtség. De ez csak féligazság, az ünnep sosem feledés, hanem a jövő bevonása az emlékezésbe. Mert ünnepen imádságba foglaljuk reményünket is, és a jövő erővonalai szerint nyitjuk fel a múltat és szemléljük a jelent.