Ha valaki meglátja ezt a feliratot: Szólj be a papnak!, biztosan meghökken. Honnan a név, és mi a missziója a kezdeményezésnek?

Arany Barbara: Ez kimondottan debreceni történet: egy ottani református jogász és barátai elkezdtek azon gondolkodni, hogyan lehetne kivinni az evangéliumot azokhoz, akik nem jönnek be egy templomba. Úgy kezdődött az egész, hogy egy-egy szórakozóhelyre beültettek három különböző felekezetű lelkészt vagy papot – hiszen ökumenikus keretek között zajlik azóta is minden rendezvényünk –, akiket bárki szabadon kérdezhet, és minden kérdező kap egy sört. Ebben a kötetlen légkörben azok, akik korábban talán soha nem beszélgettek egyházi emberrel, feltehetik a bennük felmerülő kérdéseket. Négy éve töretlen a kezdeményezés népszerűsége, sőt, továbbfejlődött: nem keresztyén fesztiválokon is megjelenünk. Nagy örömünkre ez az ország számos pontján önálló életre kelt, sőt, határon túl is látunk már hasonló példákat, úgyhogy lassan mozgalommá válik. A karantén alatt megerősödtek az online beszélgetések és a Szólj be a papnak! blogja is. Sok kritika érte az elnevezést, bevallom, először nekem is túlzó, provokatív volt, de később beláttam, hogy éppen ebben van az ereje, hiszen arra a felhívásra nem sokan állnának meg, hogy „tegyél fel egy kérdést a lelkésznek”. A mai ingergazdag környezetben ezzel a névvel viszont fel tudjuk kelteni az érdeklődést. Nagyon ritkán találkozunk csak ellenséges magatartással, valójában valódi kérdésekkel és tisztelettel érkeznek az asztalainkhoz az emberek.