Családja több generáció óta gazdálkodik ugyanazon a területen Kecskemét mellett. Mi a története a birtoknak?

Nagyszüleim és az ő szüleik is középbirtokosok voltak ezen a területen, nagyapámék kilencen voltak testvérek, így a környéken több gazdaság is volt, amely a családhoz tartozott. Többek között a nagyapai nagybátyám birtoka is, innen egy kilométerre, ahol annak idején megalakult a helyi téesz úgy, hogy a gazdaságát elvették tőle, ő pedig eltűnt, azóta sem tudunk róla semmit.

A kilenc testvérből a háború után, a kommunizmus alatt egyedül nagyapám maradt meg itt, aki továbbra is mezőgazdasággal foglalkozott, immár annak a téesznek főkertészeként, amely az egykori családi birtokon működött. Miután nyugdíjba vonult, elhatározta, hogy pontosítja a régóta kutatott családfáját. A Kecskeméti Református Egyházközség anyakönyveiben és a kecskeméti levéltárban talált feljegyzések alapján 1720-ig tudta visszavezetni a család történetét. A dokumentumokból kiderült, hogy legalább azóta ezen a területen gazdálkodtak az őseim és mindig volt egy Somodi Ferenc köztük.

Hogyan lett újra Somodi-birtok a téeszből?

A rendszerváltás után visszakaptuk a földek egy részét. Azért is vágtam bele, mert egyedül én maradtam a Somodiak közül, és szerettem volna gazdálkodni. Úgy volt, hogy édesapámmal együtt vágunk bele, akinek nagy álma volt, hogy ezeken a családi tulajdonba visszakerült földeken gazdálkodjon. Ám nyugdíjba vonulása után agyvérzést kapott, és fél oldalára lebénult. Jó kedélyű maradt, áldott, jó természete nem engedte, hogy panaszkodjon. Így, betegen fizikailag nem tudott mellettem állni, de egészen az idén bekövetkezett haláláig ellátott a tanácsaival és támogatott. Apránként, huszonhárom év alatt épült ki a birtok. A semmiből indultunk, egy traktorunk sem volt, csak a szűz szántóföld. Kezdetben szénabálán aludtam kint, a boltban pedig évekig nem vettem kiflit, mert drágább volt, mint a kenyér.