Közlekedési nehézségek miatt kissé ziláltan érkeztem a beszélgetésre 2019 elején, alanyom úriember voltát azonban nemcsak kifogástalan zakója és nyakkendője, de viselkedése is jelezte. Szóvá sem tette késésemet, a régi Magyarország oly vonzó udvariasságával fogadott, és néhány pillanat múlva úgy beszélgettünk, mint két régi ismerős. Pedig nem voltunk azok.

Kettőnk közül én lehettem hálásabb a találkozásért, hiszen sok interjút készítettem már életemben, de kevés igazi hőssel találkoztam. Két évvel ezelőtti beszélgetőpartnerem, a júliusban elhunyt Regéczy-Nagy László az volt. A kevesek egyike, akire ez a kissé elkoptatott jelző minden óvatoskodás nélkül illett.