A gyülekezet anyagi nehézségekkel küzdött. Az új lelkipásztor érkezésekor a lerobbant lelkészlakás felújítására kölcsönt vettek fel, és nagy összefogással megpróbált a kis létszámú közösség úrrá lenni a gondokon. Közeledett a karácsony. Fellelkesülve adakoztak úgy, hogy a pénztárban mintegy félmillió forint gyűlt össze. Az új pénztáros a fiókban hagyta a pénzesszekrény kulcsát, majd bezárta a kis szobát, és indult a karácsony esti istentiszteletre.

Hogy mi történt az istentisztelet alatt, az ma is rejtély. Amikor a szentesti áhítat után visszaért szobájába, a páncélszekrényt nyitva találta, a pénz mindenestől fogva eltűnt. Falfehér arccal kereste meg a lelkipásztort, és hívta, hogy ő is lássa a kifosztott pénztárat. Jöttek a rendőrök, feljegyzéseket tettek, próbáltak ujjlenyomatokat is szerezni, de a tolvaj a tettét kesztyűben követte el. Évek múltán sem kaptak semmilyen jelzést a rendőrségről, úgy tűnt, az ügy elévült. Nem kis felfordulást okozott az ünnep múltán ez az eset a presbitériumban és a gyülekezeti munkatársak között. De kit gyanúsítsanak?

Mondhatnánk, mi szükség egy gyülekezeti krimit az újságban kiteregetni. Valóban, ha csak ennyit írhatok le, semmi szükség erre.

De folytatása is van az ügynek. Több mint tíz év eltelt. Ez idő alatt a gyülekezet lelki és anyagi élete hatalmas változáson ment át. Megerősödtek, és lelki ébredés kezdődött közöttük. A presbitériumra is sok feladat várt. Intézményeik fenntartása és továbbépítése, a gyülekezet életének vezetése sok imádságot és együtt gondolkodást igényelt. Egyszer valamelyik nehéz kérdésben parázs vita alakult ki közöttük. Odáig jutott a helyzet, hogy a gyülekezet gondnoka – aki igen sok munkát végzett minden téren – még a lemondását is fontolgatta. De a közösség nem fogadta el a lemondást. Abban maradtak, hogy elhalasztják az ügyet, és néhány nap múlva újabb gyűlést tartanak a kérdések lezárására.

Jöttek ki a gyülekezeti teremből, amikor a pénztáros felesége egy nagy borítékkal közeledett. A postaládában találta. A feladó: „Zákeus”. A megjelölt cél: „A gyülekezet szükségeire.” – Amikor kibontották, több mint kétmillió forintot találtak benne. Pontosan megszámolták, az összeg néggyel osztható volt – úgy, mint Jézus korában, amikor Zákeus négyszeresét adta vissza az erőszakkal elvett pénzeknek. Mindnyájan megrendültek. A néhány nap múlva tartott gyűlésen a gondnok szólalt fel először: – Isten beleszólt a vitánkba. Megértettem, hogy akkor nekünk el kell csendesednünk. Egykettőre helyreállt a békesség, és a presbitérium Isten iránti hálával és megrendült lélekkel folytatta gyülekezetépítő szolgálatát.

Hogy ki volt a tettes, ma sem tudják. Hogy ki ajándékozta vissza, nem kétséges.